Huh. Sikerült megjavítani ezt a nyavalyást. Most már olvashatóak a karakterek.
****
Ma bejött a főnököm és megkérdezte: Mit csinálsz? Naplót írsz?
Azt állította, hogy olvassa a blogom.
Még a végén blog-policyt irat velem ;-).
C’est la vie.
Az anyukám meg az A38-on mulatott tegnap éjjel.
Az osztrákok meg táncolnak az idegeimen.
Á. (gimnáziumi barát) anyukája meg „fontos dologban” akar velem beszélni, a fiát illetőleg. Rossz előérzetem van.
Csillogjon az a mérföldkő!
Mélységesen együtt érzek minden érettségire készülő diákkal. Emlékszem, amikor annak idején én készültem erre a megmérettetésre, folyamatos stresszben voltam. Hiába mondta mindenki, hogy “Hidd el, nem olyan nehéz, mint hiszed!”, biztosra vettem, hogy én leszek...