Huh. Sikerült megjavítani ezt a nyavalyást. Most már olvashatóak a karakterek.
****
Ma bejött a főnököm és megkérdezte: Mit csinálsz? Naplót írsz?
Azt állította, hogy olvassa a blogom.
Még a végén blog-policyt irat velem ;-).
C’est la vie.
Az anyukám meg az A38-on mulatott tegnap éjjel.
Az osztrákok meg táncolnak az idegeimen.
Á. (gimnáziumi barát) anyukája meg „fontos dologban” akar velem beszélni, a fiát illetőleg. Rossz előérzetem van.
Most te következel!
Vedd számba a mindennapjaidat és légy őszinte magadhoz: mi az, amit valóban magadért, a magad örömére teszel? Persze, tudom: nap nap után maximálisan helyt állsz minden szerepedben, amit az élet rád oszt, törődsz az egészségeddel,...