Huh. Sikerült megjavítani ezt a nyavalyást. Most már olvashatóak a karakterek.
****
Ma bejött a főnököm és megkérdezte: Mit csinálsz? Naplót írsz?
Azt állította, hogy olvassa a blogom.
Még a végén blog-policyt irat velem ;-).
C’est la vie.
Az anyukám meg az A38-on mulatott tegnap éjjel.
Az osztrákok meg táncolnak az idegeimen.
Á. (gimnáziumi barát) anyukája meg „fontos dologban” akar velem beszélni, a fiát illetőleg. Rossz előérzetem van.
A te gyűrűd, a te történeted – meséljen rólatok a karikagyűrű!
Van egy pillanat az esküvőn, amikor minden elcsendesedik egy kicsit. Elhangzik az igen, előkerül két apró ékszer, és egyszer csak ott van az ujjadon valami, amit – ha minden jól alakul – évtizedeken át viselni...