A problémázás ugyebár nagyon relatív.
Tegnap H. elmesélte, hogy a volt férje épp nem tudja kifizetni az egyik lányuk tandíját, ami több mint 100 rugó. H. 600 ft/óráért dolgozik egy alapítványi iskolában tanítóként, de azért délutánonként magánórákat is ad. A másik lányának is van tandíja: azt “letanítja”: hetente 4 órát ad ingyen. H. lakik egy 35 nm lakásban a két lányával. H. azt tervezi, hogy a saját életbiztosításából fizeti ki a hiányzó tandíjat, meg a bojlert is, ami tönkrement. H. 37 éves, de inkább 32-33-nak néz ki, és nevet az egészen. Persze néha bazmegol, de általában inkább nevet, és most hegedülni tanul. Ehhez képest én paradicsomi életet élek.
Akinek van mit megköszönni
Közeleg az év vége, a ballagások, pedagógusnap és már érkeznek az első megrendelések hozzám azoktól, akik a kedvenc tanárok munkáját szeretnék megköszönni egy emlékezetes ékszerrel. Ilyenkor nekem is eszembe jutnak azok az oktatók, akik segítettek...