Nem hívtam fel a gimnáziumi barát anyukáját, és már síelés előtt nem is fogom. Kicsit lelkiismeret-furdalásom van, habár az osztálytárssal már régóta nem vagyunk jóban. (Valószínűleg az anyukája engem ismer a régi barátok közül.) Félek, hogy az anyukája arról akkar velem társalogni, hogy segítsek a fiának barátokat/kapcsolatokat találni, vigyem őt társaságba, netán szerezzek neki barátnőt. És sajnos azt kell mondanom, hogy ezt nem szívesen tenném. Egyszer-kétszer elmennék vele ide-oda (ha ő is akarja), de hogy kvázi pesztráljam azt ma már nem vállalom.
13-14 évvel ezelőtt persze másképp vélekedtem (volna) a kérdésről, de azóta sok víz folyt le a Dunán.
Ne kockáztass!
A május az a hónap, amit a legtöbben alig várnak. Kivéve talán az érettségiző diákokat, számukra most jön a megmérettetés. Áttanult éjszakák és nappalok, soha el nem fogyó tételsorok, számok, évszámok, képletek… Ahogy erre gondolok,...