Hoppá.
Angelusz Róbert rámkattintott a wiw-en.
Ebből két következtetést vonok le.
1. Ő is wiw-ezik (néha).
2. Emlékszik rám. De most jut eszembe, hogy az egyik rokonom révén, akivel együtt járt egyetemre, már korábban is rémlettem neki.
****

Amúgy lehet, hogy félénk vagyok (de hódítani akarok :-).
Olvastam egy cikket az origóban a félénkségről és a félénkség tipikus helyzeteiből párat be tudtam magamon azonosítani.

1. Ismerkedés új emberekkel (pláne, ha vonzóak, lenyűgözők és tekintélyesek),
2. megmérettetésként értékelt helyzetek,
3. spontaneitást követelő társas helyzetek,
4. önfeltárás, önmagunkról való spontán beszéd,
5. intim helyzetek, nemi szerepek, szexualitás,
6. saját érdekek képviselése,
7. mások által való megfigyelés és megítélés lehetősége.

Az 1-es, a 2-es, a 6-os és a 7-es pontokat érzem magamra nézve találónak.
1. Az ismerkedéssel nincs gond, az megy, de csak akkor ha nem értékelem tekintélynek az illetőt, vagy nem tetszik az illető. Ilyenkor ugyanis kuka vagyok. A tekintély-dologban már sokat fejlődtem. Régebben, ha mentem vmi minisztériumba interjúzni, akkor hosszasan ismételgettem magamban azt, amit anyám mondott: ő is egy pinából jött. Ez megnyugtatott. Sajnos ez nem jött be azoknál a pasiknál, akik tetszettek.
2. Hát igen. Erre írtam pár napja, hogy nem kell tökéletesnek lenni.
6. Ez érdekes, mert amikor vmi cikkhez kell anyagot gyűjteni, akkor nincs bajom, ám ha a magam dolgát kéne elintézni – különös tekintettel a pénzzel kapcsolatos dolgokra – akkor megkukulok, majd otthon emésztem magam.
7. Ez már javuló tendenciát mutat. Már nem érdekel mind a 6 milliárd embernek a rólam alkotott véleménye.
****

Amúgy örülök, hogy kifakadt a gennyes kelés. Már ideje volt annak, hogy történjék valami. Vagy a teljes felejtés, vagy a nyilvánosság. Azonban félek attól, hogy a kifakadás közel sem lesz teljes és megtisztító. (I., II., III.)