Ez kész, jöhet a hetedik! A NOL-cikk címe árulkodó. Ugyan ezt idézetnek szánták – miszerint egy netes fórumon valaki beírt, hogy a hatodikat elolvasta, és jöhet a hetedik – mégis inkább az ún. HP-jelenség mibenlétéről szól a címadás. Hatodik kipipálva, a hetedik meg 1200 oldalas lesz és soha nem látott rekordokat fog döntögetni.

Kezd határozottan idegesíteni a HP köré kerített mértéktelen hype és sztárolás, az, hogy arról szól egy újságcikk, hogy másodpercenként 13 példányt adtak el a könyvből, és egy kislánynak maga dumbledor professzor nyújtotta át az új részt, hogy az elmúlt egy évben többször is majdnem nemzeti gyász lett abból, hogy kiszivárgott egy-egy részlet a könyvből, hogy a HP sikeréhez minden alkalommal hozzá kell tenni azt is, hogy a gyerekek visszatértek a könyvekhez. (Persze, ez utóbbi értékelendő, de már legalább harmincszor hallottam ezt az érvet. Elismerem, hogy én sem Gárdonyi miatt kaptam rá az olvasásra, de szegény Pöttyös Panniból nem lett akkora sztár mint HP-ből.)

Pedig én is szokványos HP-rajongónak indultam: 2000-ben pl egy hét alatt nyomtam le az első három kötetet. (Igaz, azok összesen tartalmaztak annyi oldalt, mint a hatodik.) Még Somának is abból olvastunk fel a kórházban. (Mindig reklamált, hogy csak a 154. oldalig jut általunk, és azt a fejezetet már ötször hallotta. Ugyanis mi azt hittük, hogy elaludt, így mindig újrakezdtük a fejezetet. A második könyvig nem jutottunk el.) Sőt, HP-háziversenyünk is volt, négy csapattal. A papám hímzett hozzá pólót, én a Griffendélben voltam, a póló meg most a pizsama-alkalmatosságok közt tárolódik.

Az ötödik könyvnél azonban lelült a lelkesedésem, igazából nem tudom miért. Az ötödik rész már nem volt olyan sodró erejú, nem volt újdonság – legalábbis műfajilag nem -, és már akkor is kezdtem telítődni a sok reklámmal. Persze érdekel a hatodik, meg fogom venni, el fogom olvasni, de egyáltalán remegek az izgalomtól, és nem érzek arra késztetést, hogy a fórumokat bújjam azt kurkászva, hogy hátha valaki mégis elpöttyinti dióhéjban a történetet.