Szerdán szomszéd-buli lesz. Kitelepülünk a folyosóra – mint közös terület – és gyertyafénynél vacsorázgatunk, lessük a bébifónt, hogy Balázska felébred-e.
Mostanra már kiépült a kis szomszéd-világunk, a sajátunk, az emeleti. Mindenki ismeri a másik életét főbb vonalakban, vannak közös videózások, vigyázok-a-gyerekedre szolgáltatások, kölcsönzések, és most már vacsorák is.
Ott van Helga, aki a harminc négyeztméterén egyedül neveli tanári fizetéséből a két lányát, és néha nagyon kiborul az exférjére, aki nem viszi el a megbeszélt helyre nyaralni a gyerekeit, ám amikor másképp sikerül nekik odajutniuk, akkor ott van exférj is, az új családjával. Ekkor a lányok kicsit szomorúak.
Ott van Eszter, aki most már szintén egyedül neveli kisfiát, Balázst: ő legjobban ajtókat csapkodni szeret. Eszter férje kb fél éve költözött el (Eszter barátnőjéhez). Gimnazista szerelem volt az övék: 13 évet voltak együtt. Eszter szociológiára járt, de nem fejezte be; most egy Waldorf-óvoda megszervezésén munkálkodik. Korábban azt mesélte, hogy öt gyereket szeretne.
És ott van Timi, a szabolcsi lány, aki a kertészetin végzett, de már nagyon unja a galandféreg-tenyészeteket. Úgyhogy rengeteg tevékenységet begyűjtött: salsa-t tanul, a NANE-ban segédkezik és szeptembertől a bicskei menekülttáborban is. Emellett Kuba-mániás. Timi is 30 négyzetméteren lakik, leginkább egyedül.
Ugyan az emeleten még többen is laknak, de ők egy másik közösséget alkotnak. Ott volt például a mellettünk lévő lakás szőkehajú tulajdonosa, akiről csak annyit tudtunk, hogy szex közben koloratúr-szoprán hangon sikít, kb fél órán át. Meg hogy van egy Saab-ja. Speciel ő egyik közösséghez sem tartozott, el is költözött nemrég. Most új lakója van a szőkehajú lakásának, de még senki sem látta. Én is csak hallottam: ma reggel azt üvöltötte, hogy “Üss meg, üss meg!”. Legalább nem sikított.