Kissé lebegek a föld felett, emésztek és kérődzök. Nézem a virtuális lábnyomait és gondolkozom.
“Snipi, biztos nagyon rendes ember a győri kereskedő. De a fentiek ismeretében szerintem vagy hülye volnék vagy tisztességtelen, ha hozzá fordulnék. Ha tőle vásárolnám drágábban, amit másutt jóval olcsóbban megkapnék, akkor ugye az első változat érvényes. Ha igénybe veszem az idejét és az energiáját, tudva tudván, hogy ilyen terméket nem fogok tőle vásárolni, akkor a második.”
A kérődzés amúgy nagyon fárasztó dolog, nem is irigylem a teheneket. Fel-felböfögni a megemésztetelen ügyeket, elidőzve újrarágni és nem megsértődni, majd túllépni és immár tiszta gyomorral gondolkodni. A tehenek nem véletlen szentek.
Melyik az igazi?