….
„Ebből az a talán meglepő következtetés adódik, hogy negatív érzelmi állapotainkat, depressziónkat, szorongásainkat mi „csináljuk”. És ha mi „csináljuk”, akkor csinálhatjuk másként is. Mindebből egyenesen következik az, hogy életünk és világélményünk nem befolyásolhatatlan, hanem igenis irányítható, kézben tartható. E ponton sokan azonnal változásokat várnak. De az élet egy tanfolyam, amelyben minden helyzet egy új gyakorlási lehetőség.”

Nagyon átérzem az azonnaliság akarását. Én is szeretném ha varázsütésre megoldódna minden: ha tudnék másképp viselkedni, ha tudnék másképp reagálni, ha nem lennék túlérzékeny, ha mindenki hirtelen megértene, ha, ha, ha, ha. De persze sosem jött az a bizonyos varázsló, és teljesen felesleges várni is rá.

Újabb lélekbulvár (?) cikk.

****
Olvasgatom ezt a magazint, és beleesek az észlelési hibák egy gyakori formájába: általánosítok. Úristen, vajon minden kapcsolat olyan nehéz, mint írják? Minden kapcsolat bomlásra ítélt? Minden nő szerepzavarokkal küzd? És egyáltalán: merre van az előre?

Persze a válasz az, hogy nem, nem, ezek csúnya általánosítások: azért vannak kiegyensúlyozott kapcsolatok is (csak nem látjuk, hogy mennyit dolgoznak érte), és vannak nők, akiknek tiszta a saját szerepük. És különben is miről szóljon egy konfliktuskezelő magazin, ha nem a konfliktusokról?!