Nézem a polcokat egy konyhaboltban, és minden tetszik: a feketemacskás bögre, a csíkos, a virágos és a sima is. Pedig választani kell, nem lehet egyszerre többféle étkészletem, függönyöm, szőnyegem és puffom stb stb. Mintha valamiféle identitások közül kéne választanom: melyik vagyok (leginkább) én, és melyik nem. De feltétlenül kell választani? Mi van ha mindegyik én vagyok? Akkor melyiket toljam előtérbe?

A strukturális része könnyen ment a dolognak: abban nem volt választási nehézség, tudtam ösztönösen, hogy mit akarok, és nem igazán ingatott meg semmi. De ez mintha a nehezebbik része lenne: végülis élettel (hangulattal) kell megtölteni valamit, aminek a váza már megvan (és persze ami már önmagában mutat valamilyen hangulatot) a fejemben.