Nyár van, és ez azt jelenti, hogy lehet lecsót főzni. (Persze máskor is lehet, de akkor ötször annyiba kerül.) Sokszor nehezen megy magamat dícsérni, pozitív jelzőket aggatni magamra, de az biztos, hogy rakott krumplit és lecsót zseniálisat tudok. Bárkivel versenyre kelek. Most is ott rotyog a lábasban a szezon első lecsója, kolbászos-főttparadicsomos illat terjeng, már alig várom, hogy kicsit kihűljön.

Amúgy kár, hogy az állásinterjúkon nem azt kérdezik, hogy miket szeret/szokott főzni, mert akkor biztos hosszasan tudnék dícsérőleg beszélni. Például saját fejlesztés a mangós-csilis csirke, a márványsajtos spenót, vagy a hagymás-rozmaringos krumpli. Most épp a pestós-szalonnás csirkén gondolkodok. Persze lehet, hogy már mindezt kitalálta valaki előttem, de nem érdekel.