Úgy tűnik, nem csak nekem tetszik a lakás. Minden nap újabb és újabb bogarat, pókot találok a fürdőszobában, vagy a szobában. Igyekszem megértő és türelmes lenni velük; többnyire csak kitessékelem őket. De valamelyik nap egy tízcentis pók mászott az ágyamba; na, ekkor elfogyott a megértésem, és szétnyomtam a kis szemtelent. És nem sikítottam, mert a szomszédék elutaztak, és úgyse segített volna senki. Azóta is a kisállathatározóban szereplő számos teremtmény járt már itt; mérsékelt örömömre.
****
A múltkor belekukkantottam az m1 Momentán c. műsorába, amire anyukám hívta fel a figyelmem. Persze nem véletlenül: az idősebb ffi – sokkal fiatalabb lány kapcsolat nehézségeiről volt szó, mindenféle szemszögből. Igazából sosem gondolkodtam el jónéhány aspektusán, pedig hát kézenfekvő. „Gyakran van, hogy a fiatal lány isteníti az idősebb férfit, elfogadja úgy, ahogy van” hangzott el valamelyik szereplő szájából. Ez eddig stimmel (egy ideig). Node honnan jön az igény erre? Mert valószínűleg valamilyen korábbi, ki nem elégített igény testesülhet/testesülhetett meg valamilyen módon. És eszembe jutott az apukám, mint talán e kérdés kulcsa.