„Bele fogsz magányosodni az elvárásaidba” írta nekem valaki, aki később beismerte, hogy ezt inkább magára értette – azaz vetített -, de azért elgondolkodtatott.

Most nekem tényleg olyan magas elvárásaim lennének? – vizslattam magam, és nem jutottam dűlőre. Az biztos, hogy az elmúlt hat évben (ilyen téren is) sokat változtam, valószínűleg már nem menne bárkit elfogadni úgy, ahogy van. Vagyis inkább arról van szó, hogy most elkezdtem méricskélni, ami eléggé nagy hülyeség, tegyük hozzá. Mennyire illik bele más annak a világnak a jó részeibe, ami eddig volt? – szól a kérdés, és érzem, hogy ez a szemlélet önmagában bezár, mégis egyelőre kapaszkodom azokba a dolgokba, amiket jónak gondoltam. A kapaszkodás a legjobb szó, hiszen akár el is engedhetném, valószínűleg nem történne az égvilágon semmi rossz, de én mégis kapaszkodok egy régi világ maradék darabkáiba.

****
Úgy tűnik nekem, hogy valahogy nyitottabbá kezdenek válni az emberek. Besétáltam ma egy könyvesboltba, megálltam egy polc előtt, ahol a szex-könyveket tartjék, és csak néztem. A Káma-Szútrát legalább öt különböző könyvben tartják, van tao, arab és tantrikus szex-könyv, van nagyvárosi lányoknak szóló vicces és melegeknek szóló komoly. Nagyjából tizenöt félét számoltam össze, míg 6-7 évvel ezelőtt alig lehetett ilyesmit könyvesboltban felleleni. És gondolom a könyvesboltok csak akkor tartanak ilyen sokfélét, ha van rá explicit megnyilvánuló igény.