Pár napig a döntés mámorában úsztam, könnyűnek éreztem magam és minden olyan egyszerű volt, lepergett előttem pár boldog év. Aztán elkezdtek jönni a „de mi van, ha …” kezdetű mondatok. A fene a bizonytalankodó fejemet.

De talán ebből is van kifele. Ma például megpróbáltam kitalálni, hogy mi az, ami tényleg tetszik nekem. Bevonultam egy öltöző-fülkébe és melltartókat próbálgattam. Be is vásároltam; persze az még kérdés, hogy másodikra is jónak ítélem-e őket. A múltkor meg egy cipőboltban randalíroztam: felpróbáltam a trendi cipőket, hogy mégis, hogyan állnak nekem, ha már évek óta úgy csípőből kerülöm őket.