Sétáltunk az Andrássy úton és hirtelen egy hat évvel ezelőtti emlék úszott be, váratlanul és kissé hátbatámadóan. Akkor is gyalogoltunk és röhögcséltünk; akkor született a ‘töcsök’ szó. Elszomorodtam, elkezdődött valami melankolikus visszaemlékezés. Igyekeztem elhesegetni, kiűzni, de természetesen ilyenkor sokkal makacsabbak az emlékek, úgyhogy kis idő múlva feladtam. Majd az emlék is.
Ugyanakkor a múltkor borozgattunk, és jó volt. De ami a legjobb, hogy utána már nem éreztem se várakozást, se haragot, se mikrosértődést. Egy évvel ezelőtt nem hittem volna, hogy ilyen is lesz. Most hihetetlenül szabadnak érzem magam.