Újfent ellopták a táskám. Megint jött a hitetlenkedés, a” hogy lehet, hogy velem” és a “valaki beletrappolt az életembe”-érzés. De most valahogy rutinosabb voltam, mint hat éve, amikor átestem ezen a tűzkersztségen. A legmeglepőbb az volt, hogy egyedül és meztelenül éreztem magam az irataim és a mobilom nélkül. Majd amikor beszereztem egy új mobilt, felhívtam pár embert, akkor jöttem rá, hogy most már nem érzem magam elveszve. Visszanőtt a köldökzsinórom a világhoz; egyből jobban jobban lettem. Vettem is egy leárazott téli pulcsit.
Persze még jobb lenne, ha egy kukából előkerülnének az irataim, ahogy a múltkor is történt.