Megint vége van valaminek.
Elhoztam a láncaimat a Nyitott Műhelyből, kiürítettem az összes vitrint. Az volt az első hely, ahol árusítottam az ékszereket; 2002 óta. Eleinte egységesen minden 900 ft-ba került, legalább egy évig. Akkor rájöttem, hogy ez hülyeség, és egyénileg elkezdtem gyártani az árcédulákat. Utána majdnem elhoztam az összeset, de végül elsimult a konfliktus és kaptam egy saját vitrint. 2003 októbere és most között összesen 85 egységnyi ékszer (lánc, karkötő, gyűrű) talált gazdára. Egy rendes vállalkozónak ez meglehetősen sovány eredmény lenne, de én örülök ennek is. (Összehasonlításképp: a Barackban 2003 májusa óta 250 egység ékszer kelt el.)
Kicsit szomorú vagyok; egy korszak vége. Most nincs is kedvem új helyet keresni. Itt voltam leginkább a magam ura (persze leszámítva az ékszerlevelet).
Ezer és még egy ok az örömre
Szerintem nem vagyok egyedül azzal, hogy borzasztóan elegem van a szürke és kopár téli napokból! Az életkedvem egyenes arányban nő a napsütéses órák számával, türelmetlenül várom hogy állandósuljon a tavaszi hangulatom. Szinte automatikusan mozognak az...