„Lecserélném rád a Rick Astley poszterem!”
„Rám pasi még nem volt ilyen hatással!”
– ötletelgetett Pötipeti beszélgetés-indító szövegeket.
Igazi időutazás volt: nagyjából 17 évesnek éreztem magam; egészen lenyűgözött egy együttes egyik tagja. Egyszerűen képtelen voltam levenni a szemem, tátott szájjal bámultam. Gimnazistaként (de se előbb, se később) sose voltam oda semmilyen zenészért/színészért vagy egyéb előadóért. Hát sosem késő. Felszabadító volt hagyni feltörni és pár órára uralkodni hagyni ezt a fajta ámulatot; legalább olyan elemi élmény volt, mint a decemberi. Persze egy idő után muszáj leszállni a földre, hisz’ van köztünk pár év és egy család.
Csillogjon az a mérföldkő!
Mélységesen együtt érzek minden érettségire készülő diákkal. Emlékszem, amikor annak idején én készültem erre a megmérettetésre, folyamatos stresszben voltam. Hiába mondta mindenki, hogy “Hidd el, nem olyan nehéz, mint hiszed!”, biztosra vettem, hogy én leszek...