Megint pókkal álmodtam: most egy mértes, felemás lábú, ijesztően szőrös (feket-mustársárga színek) egyed volt a főszereplő. A konkrét cselekményre már nem emlékszem, csak arra, hogy menekültem előle. Természetesen nagyon féltem, ezért iszonyatosan telt az éjszaka, pedig direkt lefeküdtem korán aludni. Kezd elegem lenni a pókokból. Elviselem, hogy kisebb példányok lézengjenek a lakásomban, de már nagyon fárasztanak az álmomban lévő óriások.
Ne kockáztass!
A május az a hónap, amit a legtöbben alig várnak. Kivéve talán az érettségiző diákokat, számukra most jön a megmérettetés. Áttanult éjszakák és nappalok, soha el nem fogyó tételsorok, számok, évszámok, képletek… Ahogy erre gondolok,...