As for now, elment a kedvem az újságírástól.
Ani mesélte, hogy egy ismerőse egy újságírói díj bezsebelése után, az örömködés közepette rájött: tök jó, tök jó, de ezek nem az ő történetei.
Tökéletesen megértem őt.

Nekem a MM-szerkesztőség felbomlása óta se kedvem, sem ötletem írni. Akkor azt gondoltam, hogy azért, mert idő kell ahhoz, hogy az ember megeméssze egy jó dolog szétrobbantását. De most már inkább azt gondolom, hogy önmagamban nem érzem a motivációt arra, hogy valaki másról, valami jelenségről összerakosgassak egy képet. Rájöttem, hogy az újságírás (itt most a tényműfajra gondolok, nem a publicisztikára) a legjobb rejtőzködő életmódot kínálja (persze már akinek), hiszen személyesen nem kell belemenni a történetekbe; a kérdezősködés mögé remekül el lehet bújni. És ez sokáig pont megfelelő volt nekem. Valaki nemrég azt mondta nekem, hogy én titokzatos vagyok. Nem értettem: hát én aztán k.ra nem vagyok titokzatos, maximum rejtőzködő. De most már kezd terhes lenni, meg már nem is annyira akarok valamit elmondani a világnak.
Ja de, hiszen írom ezt a blogot már vagy 4 éve. Néha nem értem, hogy miért.