Rosszkedvem reggelén
Megint kaptam egy képet: a legrosszabb reggelemről. Az előtte lévő este ugyan az egyik legjobbnak indult (helyi rezesbanda zenélt csak nekünk, csak ott, csak akkor), de rémessé változott, amikor éjfélkor feltűnt, hogy pont a szennyvíz útjába sikerült levernem a sátort. A szennyvíz még épp nem érte el a sátram, így viszonylag nyugodtan lefeküdtem. Reggel érett csatornaszagra ébredtem: a szennyvíz elérte a sátram. A korai gyomorforgató élményt tetézte, hogy a reggeli elfogyasztására egy szemétdomb szomszédságában került sor. Na, ekkor – az utolsó előtti napon – éreztem, hogy most már indulhatunk hazafele.