Rájöttem, hogy melyik az a kérdés, ami a “Miújsááág veled?” kérdésen kívül rendkívül idegesít. Ez pedig a “Naés vannak/voltak ott (=többnyire buliban) jó pasiik?”
Azért utálom ezt a kérdést, mert feltételezi, hogy ha buliba – vagy bárhova – megyek, akkor azonnal szkennelem a közönséget. (Amúgy ez automatikusan így is van, de emellett ez a jelenség roppantul idegesít és igyekszem kezelni, hiszen ugyebár akkor is szeretem/szeretném magam jól érezni, ha épp nincs “jópasi” a helyszínen, és bőven elég a saját hülye frusztrációmmial bajlódni, nem kell még ezzel a kérdéssel megfejelni.)

Továbbá valahol olyasmi is van benne, hogy a remélhetőleg “bepasiztam”. Nem, most nem pasiztam be. Nem volt közös ismerős a helyszínen, aki bemutatott volna, mindegyik épp beszélgetett valakivel, vagy én beszélgettem egy ismerősömmel, vagy mittomén mi, ráugrani meg nem fogok/tudok senkire. (Bár lehet, hogy jót tenne, ha egyszer csak odamennék valakihez: Hé, te tetszel nekem, beszélgessünk! Vagy inkább ezt a részt ugorjuk is át…..De úgyis csak elméletben tudok ilyen párbeszédeket folytatni, gyakorlatban nem. Ilyen kunsztra meg mindenki képes.)

És legvégül, de nem utolsó sorban valahol az is benne van, hogy annak, akinek épp nincs pasija, az a dolga, hogy pasizzon. Pedig nem. Jó ha van, – és az összes szingli-bullshit-tel ellentétben, szerintem a lányok nagyon nagy része párkapcsolatban akar élni – de ezt nem lehet izomból, gyárszerűen nyomni.
Ezt (is) igazán megtanultam.
(Színpadi kiszólásként tegyük hozzá, hogy nagyon jó dolog ha megtanul valami életvezetési dolgot az ember, de mit sem ér, ha nem érzi igazán át.)

Tudom, hogy csupán kedves érdeklődésből teszik fel emberek ezeket a kérdéseket, de maradjunk inkább annyiban, hogy a kérdések nélkül is mindenre fény derül időben.