A legdurvább nyolcvanas évek. Esküszöm, nekem is volt olyan fehér übercsipkés ingecském, mint az egyik képernyőn táncoló csajnak. De a legkeményebb nyolcvanas évekvbeli ruhadarab mégis az a pasztell színű kötött csősapka (sapka és sál egyben), amit egy kötött hármasfonatú (amúgy aerobikos) homlokpánttal kellett a fejhez rögzíteni. (Makrai Katinak is volt, a tévétornában. Biztos Jane Fondának is, bár azt nem láttam.) Nekem világoskékben volt rózsaszín-világoskék-fehér színű fonattal. Úgy örültem, hogy ez a divat elmúlt.
Korai volt.
Ezer és még egy ok az örömre
Szerintem nem vagyok egyedül azzal, hogy borzasztóan elegem van a szürke és kopár téli napokból! Az életkedvem egyenes arányban nő a napsütéses órák számával, türelmetlenül várom hogy állandósuljon a tavaszi hangulatom. Szinte automatikusan mozognak az...