Azt hittem – én naív – hogy a flexi csomi után már nem jöhet semmi, ami meglep. De igen. A varázsszó: glicerin. A magyar gliceringyártókról és felhasználókról kellene kutakodni. Nem tudom, hogy sírjak vagy nevessek. A glicerinről amúgy elég rossz emlékeim vannak. Gyerekkoromban sokszor volt székrekedésem – ugyebár a salakanyagürítés az élet fontos területe, megér egy-két szót – és következésképp sokszor kaptam glicerinkúpot. Egyik vasárnap délután szokásos helyemen – wc – szenvedtem, amit közöltem is anyukámmal, aki barátait látta vendégül. Ő nem teketóriázott, hanem ott a vendégek előtt benyomta a kúpot. Ezt én nagyon megalázónak találtam és nagyon szégyelltem magam. (A kúp utóélete, hogy hatás nélkül egyedül koppant a csészében.)

Hát én nem voltam ilyen vidám …