Éjjel fél 4kor arra ébredtem, hogy süvölt a kályha. Aztán két órán át nem bírtam aludni, mert a problémák betolultak az agyamba. A megnyugvást egy boxzsák hozta: jól kitomboltam magam (üvölt, rúg, kapál), de csak képzeletben. Jobb lett volna élőben.
Viszlát múlt! Hello jövő!
Az élet már csak olyan, hogy ami egyszer elkezdődik, az egyszer menthetetlenül véget is ér. És az elengedésben van valami szép: emlékezni a kezdetekre, aztán búcsúzni és helyet csinálni az újnak. A nyomtatott mintás plexi...