Helyttesítés volt a jógán. Mostantól két hónapig.
Helyettesítő jógi az utolsó relaxáció alatt felolvasott. Azt mondta, hogy ő mindig felolvas, és a csoportban mindig van valaki, akit az adott szöveg nagyon megtalál. Most én voltam az.

„Élet vagy és semmi több. Te magad vagy a végtelen kifejezés, és most, miközben felteszed a kérdést, lehet, hogy látod is a választ a kérdésben. … Hát nem látod, hogy bármi történt is veled ebben a pillanatban, soha nem történhet még meg veled és már soha nem is fog megtörténni? … Csak hagyd abba a játszogatást, ennyi az egész. A kérdés-válasz tüneteggyüttes az idők végezetéig eltarthat és az elme gyakorta meggyőz minket arról, hogy a következő válasz a következő oldalon már tényleg megoldja az életünket.

De tudod, már igazán nincs szükséged erre az elképzelt személyre. Erre a valakire, aki csak kérdez, kérdez, kérdez, mindent megítél, kiszámol – hagyd már a fenébe! … Add fel az irányítást, élj káoszban! Szeress bele itt és most. …”

Akkor, pár pillantra éreztem ezt a könnyedséget, befogadást. Szeretném, ha ez így tudna maradni.