(Scroll down for English text.)

2012 karácsonyán találkoztam először a Mézeskalácsvárossal: akkor teljesen beleszerettem abba a gondolatba, hogy egymás nem ismerő emberek összefognak és varázsolnak egy kis falut, és úgy gondoltam, hogy ha következő évben is lesz, akkor szeretnék részt venni. Aztán jól meg is feledkeztem a dologról, mígnem december közepén kaptam egy meghívót az egyik szervezőtől, Barbarától (aki a Merj Alkotni! 365 napos sorozatot is csinálja). Kiderült: ezúttal nem a József Attila Lakótelepen, hanem picit megkésve a frissen átadott Bálnában lesz a kiállítás. Hát hogy ne jelentkeztem volna!

Azon csak utólag kezdtem el gondolkodni, hogy én még életemben nem csináltam semmit sem mézeskalácsból. (Dehát ilyen vagyok: előbb ugrok, aztán improvizálok menet közben.) Az ilyen ráismeréses pillanatokban persze nagyon jó, ha az embernek van egy gasztroblogger barátnője: Égigérő Paszuly, azaz Erika. Erikával neki is gyürkőztünk a feladatnak, és ha ő nincs, akkor bizony jóval nehezebb dolgom lett volna például a ház elemeinek összeragasztásánál. A továbbiakban a kis figurák elkészítésénél a 20 évvel ezelőtti kerámia szakkörös tudásomat vettem elő, a ház díszítésénél pedig a fogytán lévő türelmemet. Végül 7 órányi munka után elkészültünk, és azt kell, hogy mondjam: elégedett vagyok életem első mézeskalácsával.

Az elkészült ház – mely funkcióját tekintve hogy-hogy nem ékszerbolt lett – másnap már utazott is a Bálnába, ahol hamarosan a Mézeskalácsváros egyik tagja lett egy magánház és egy patika szomszédságban. Ahogy épült-szépült a város egyre inkább elfogott egyfajta büszkeség: sok ember együttes munkájának az eredménye ez a hihetetlenül kedves kis város, melynek részese lehettem / lehettünk. Az angol összefoglaló után alább néhány kép a készülődésről és a Mézeskalácsvárosról. A kiállítás 2014. január 29-ig látogatható, részletes nyitva tartásért kattintsatok ide.

***

In December 2012 I visited a community art piece: a Gingerbread Town made by some 90 families. At that time I thought how great it would be to participate. So it happened: a year later the organisers invited me to participate. It was a no brainer for me: I instantly said yes…and then I realised I have never ever made gingerbreads. (Typical me: I instantly jump into things, and then I improvise.)

But why do I have a gastro blogger friend, if not for inviting her to the project as well? So I asked my friend Erika to help, and it was a great decision: seriously I have no idea how I would have glued together the parts of the houses without her. For the small characters I used my knowledge from the ceramivs workshop I attended exactly 20 years ago, and for embellishing the house I used my not so many patience. After 7 hours of work we were ready to go.

Suprise, suprise! My gingerbread house became a jewelry shop, that got its place next day at the exhibition next to a pharmacy and a private house. After finishing the building of the town I was proud. Proud for being part of this amazing community project with the result of an incredibly sweet gingerbread town. The exhibition is in Budapest, Hungary, so if you are around here, you can see it until 29th January. Below you can see a few photos of the making and of the town.

Készül a házikó… / The house is under proccess

Készülnek az alakok is…./ Figurines are being made

Erika koncentrál / Erika is concentrating

Kész, indulhatunk! / Ready! We can go now.

Érkeznek a Mézeskalácsváros házai / Houses of the Gingerbreadtown are arriving

Vadjutka ékszerbót kicsi Erikával és kicsi Judittal / Vadjutka Jewelry Shoppe with tiny Erika and tiny Judit

Magánház / Private estate

Orvosi rendelő / Medical center

Hóangyalkázó mézeskalácsember / Gingerbreadman making a snow angel

Hóember gospelkórus / Snowman gospel choir

Vonatállomás / Train station

Ovi / Nursery

Az Iparművészeti Múzeum mézeskalácsból / Museum of Applied Arts made of gingerbread

Mézeskalácsváros a távolból / View of Gingerbread town