Holnap elmegyek egy kicsit kiszellőztetni a fejem. Várnak a hegyek, a völgyek, a sár és a csönd, meg a kis barátok. Már december végén tudtam, hogy 2009 a változás éve lesz (már nem emlékszem melyik párt szlogenje volt ez, de ezúton is köszönöm), de azt nem gondoltam, hogy ennyire, tényleg. Most nem számolok be tételesen az eddigiekről, ha összeszedtem magam, megteszem.
Velem mindig egyszerre történnek a dolgok, sosem az időben szépen egyenletesen elosztva: hosszú ideig semmi nagyobb változás, aztán meg nesze, itt van az egész egy csomagban. És még csak március eleje van. Mi jön még?
Ezer és még egy ok az örömre
Szerintem nem vagyok egyedül azzal, hogy borzasztóan elegem van a szürke és kopár téli napokból! Az életkedvem egyenes arányban nő a napsütéses órák számával, türelmetlenül várom hogy állandósuljon a tavaszi hangulatom. Szinte automatikusan mozognak az...