Szomorú vagyok.
Shadai úgy döntött, bezárja a Judapestet.
Megértem őt: tulajdonképp az ő energiája tartotta össze az egészet, és természetes, hogy ez egyszer elfogy, más irányba fordul.

Ugyanakkor nagyon fog hiányozni. Kifejezetten inspiráló volt egy olyan – eleinte virtuális – közösséghez tartozni, aminek gyökeresen más a tematikája, mint a Mazsihisz-, Szochnut-, és JOINT-körüli csoportoknak, aminek köze van a jelenhez, nyitott, sokszínű és van humora. Jó volt ide írni: először kezdtem azt érezni, hogy szívesen azonosulok valamilyen zsidó közösséggel. (Ami ugye meglepő tény annak fényében, hogy gimnazista éveimet ortodox helyeken és ifimozgalmakban töltöttem.)

De a szomorkodáson túl nézzük a jó oldalát: legalább kiderült, hogy lehet máshogy viszonyulni dolgokhoz, másképp gondolkodni, és egyáltalán van olyan megközelítése a zsidó létnek, ami érdekelni tud.

Imhol egy jól sikerült nem-nekrológ nekrológ.