Anyukám halála után viszonylag sokat jártam ki a Kozma utcai temetőbe, sokat sétáltam a sírok közt. Tavasszal a burjánzó növényzetet néztem, télen a csendes fehér halmokat. Valahogy azt éreztem, hogy itt mindig történik valami: hol egy kis csiga mászik a kút szélén, hol egy levél dugja ki a fejét a síremlék kövei közt, hol csendesen alszik a táj. Megragadott. Azt hiszem így született a Négy évszak a temetőben, melyet idén, 2012. júliusában fejeztem be a Nyárral.
Tavasz
[nggallery id=56]
Nyár
[nggallery id=57]
Ősz
[nggallery id=58]
Tél
[nggallery id=59]