Ez a poszt csak magyar nyelven elérhető, olvassatok tovább. / This post is available only in Hungarian – sorry for that!

Tegnap olvastam ezt a bejegyzést Csili blogján, és arra inspirált, hogy megosszam: mi mindent tanultam az eddigi 2 és fél évben magamról és a világról, amióta Etsy-zek. Ezt a bejegyzést kicsit hiánypótlónak is szánom: angol nyelven nagy mennyiségű ötlet és olvasmány van arra vonatkozólag, hogy a kreatív (fél)bizniszben élők hogyan őrizzék meg mentális egészségüket és frissességüket, a vonatkozó magyar blogvilágban ilyennel még nem találkoztam, viszont nagyon fontos kérdésnek érzem.

Egymás segítése: az egyik legeslegfontosabb amit az Etsy-n keresztül tanultam. Sokszor mondják, hogy az amerikaiak mindenre azt mondják, hogy „fantasztikus”, „de jó”, „csodálatos” stb stb, és ezt nem lehet komolyan venni, hiszen ha minden fantasztikus akkor igazából semmi sem. Eleinte én is így álltam hozzájuk, kicsit nevettem is magamban a sok „lelkes” emberen. Aztán lassan megváltozott a dolog. Gondoljunk csak bele: mennyivel ösztönzőbb egy olyan környezetben létezni, ahol megpróbálják megtalálni a munkádban azt, ami pozitív és jó és igyekeznek kiemelni azt. Ez az első nagy segítség szerintem: megtalálni mindenkiben azt, amiben jó és azt erősíteni. (Ez nem jelenti azt, hogy ne létezne a kritika. Van, de az építő jellegű, és akkor, amikor valaki kifejezetten kéri, és inkább ajánlások formájában, pl így: én kipróbálnám ezt vagy azt a megoldást, vagy olvasd el ezt vagy azt a cikket, hátha találsz benne hasznosat stb stb.)

A második lépcsőfoka ugyanennek: egymás segítése tanácsokkal – minden témában. Ez nem azt jelenti, hogy ha valaki kérdezi, akkor el kell árulni az összes műhelytitkot. De olyan általános dologban, mint például „hogyan szervezzem a munkámat, ha egyszerre sok egyformát szeretnék csinálni”, vagy „hogyan lehet gyorasan és könnyen fotózási kellékeket fabrikálni” vagy „kinek milyen tapasztalat van a különféle akciókkal, árleszállításokkal kapcsolatban” meg lehet osztani másokkal a taasztalatokat.

Pihenés: nagyon fontos, hogy legyen olyan dolog, ami kikapcsol. Ez nyilván az adott kreatív tevékenység (volt), de abban a pillanatban, amikor már bármilyen arányban üzletként tekint rá az ember, ez megváltozik. Mindenkinek szüksége van pihenésre: a kreativitásnak is. Mindemellett a kreativitás az élményekből (is) táplálkozik, tehát muszáj megtalálni azt, ami kikapcsol és feltölt: legyen az főzés, kirándulás, séta, fotózás vagy bármi – s ezt viszonylag rendszeresen művelni. Elvégre a kreativitás akkor jön igazán, ha mentálisan jól van az ember, és ez pedig csak úgy lehetséges, ha tudatosan törődik magával és hagyja saját magát pihenni.

„Ő neki miért megy, nekem meg miért nem?”: Ez a tipikus kreativitás-ölő gondolat, minimum egyszer biztos, hogy mindenkiben megfordult. Bennem tuti. Annyi biztos, hogy nehéz átfordítani ezt a fajta gondolati kört úgy, hogy ne az ember energiáját szívja le, hanem inkább ösztönözze. Leginkább oly módon lehet megszabadulni az effajta gondolatoktól, hogy saját magunkkal, a saját munkánkkal foglalkozunk és nem mással. Érdemes ilyenkor átgondolni, hogy milyen területeket lehetne még fejleszteni a saját munkánkban (mindig van mit!).  Mindemellett az esetleges csöndesebb időszakok kitűnőek arra, hogy kísérletezzen az ember, hogy rég elfeledett terveket kipróbáljon, vagy egyszerűen csak pihenjen.

kép: Latyrx

Saját út: a másik legfontosabb, amit megtanultam – és folyamatosan tanulom -, hogy a „sikerhez” (bárhogy definiáljuk is) számtalan út vezet: mindenkinek a sajátja, nincs egy vagy két tuti recept. A kulcs ebben az, hogy a saját utad járd, amit nem minding egyszerű megtalálni. Számtalan „így kell ezt vagy azt csinálni” típusú olvasmányt lehet találni; én is belefogtam jópárba, ám 90 százalékuk csak energiapazarlás volt. Mindig van egy új hype (=olyan dolog vagy jelenség, ami hirtelen nagyon népszerű lesz), de mielőtt beleveti magát az ember át kell gondolni, hogy ez vajon illik-e a személyiségemhez, tudnám-e hitelesen csinálni. Hiába sikeres egy másik ember valamilyen új eszköz alkalmazásában, ez nem jelenti automatikusan azt, hogy más is az lehet pusztán azért, mert igyekszik ugyanúgy csinálni. Ami az egyik embernek bejön, a másiknak nem biztosan. Hogy egy példát is mondjak: hiába mondják nekem sokan, hogy milyen jó dolog a SEO (keresőoptimalizálás), noha logikailag belátom, de a „klasszikus” formájában egyszerűen nem tudom csinálni, nem áll rá az agyam, nem érzem, hogy hitelesen tudnám csinálni. Úgyhogy most azon gondolkozom, hogyan tudnám mégis a magam ízlése szerint alkalmazni.

Mindezek csak random válogatás volt az olvasmányélményeimből és tapasztalataimból; nekem sokat jelentettek.