Today I devoted half of my day to trials…and errors. I wanted to make a new type of flower, a very open one. I hade a how-to in my mind, and this morning I sat down to do it. Little bit of this, little bit of that….and it looked like Mary Shelley’s Frankenstein. OK, no problem, lets do it again, lets do it differently. A little bit of this, a little bit of that … and it looked normal, but it was anything but not open. Okey, third trial: different solution. The third one is more or less OK: it is open, it is bright and cute….but somehow I dont have the “yes”-feeling. I am a bit sad….I wanted to have a new flower by the end of the day.

To be continued.

A mai napom felét a próbálgatásnak szenteltem….és a hibázásnak. Egy újfajta virágot akartam csinálni, egy nyitottabb fajtát. Volt egy megvalósítási terv a fejemben, és ma reggel le is ültem, hogy megcsináljam. Egy kicsi ez, egy kicsi az…és a virág úgy nézet ki mint Mary Shelley Frankenstenje. Oké, semmi baj, következő próbálkozás más módszerrel. Egy kicsi ez, egy kicsi az…és a virág egész normálisan nézett ki, de mindennek volt mondható, csak nyitottnak nem. Oké, harmadik próbálkozás: más megközelítés. A harmadik többé-kevésbé jól sikerült, amennyiben nyitott, vidám és aranyos…de valahogy még sincs meg az “Aha”-érzésem. Kicsit szomorú is vagyok: azt reméltem, hogy estére új virágjaim lesznek.

Folyt. köv.

From left to right: Frankenstein flower, The not opened flower and the OK flower.

Balról jobbra: Frankenstein virág, a nem annyira nyitott virág és az egész okés virág

Scenery after the battle / Tájkép csata után

Check out other desks on kootoyoo’s blog!
Nézegessétek mások asztalait kootoyoo blogján!