Pár hete Parádsasvárra vetett a sors egy barátnőmmel, amiről csak annyit tudtam, hogy a Mátrában van, és van ott egy wellness kastélyszálló. ‘Jó, hát csak eltöltök valahogy két napot dumcsival, evéssel és szaunázással’ gondoltam. Arra nem számítottam, hogy két szuperizgalmas napot töltünk ott, melynek csak kis részét teszi ki a lábáztatás.

Volt nekem ugyanis az üveggyűjtő szenvedélyem jópár évvel ezelőtt, ami azért nem múlt el nyomtalanul: amikor megláttam az „Üveghuta balra” táblát, elég nagy izgalomba jöttem. Úristen, meg lehet nézni, ahogy készül?! Mint kiderült, nemcsak nézni, hanem üveget fújni is lehet az üzemeltető, Art Glass Parád jóvoltából. Kész, elvesztem: a Mátra sárga-vörös-zöld-barna falevelei, az elképesztő változatosságú és mennyiségben növő gombafajták sem tudták elterelni a lelkesedésem a másnap reggeli programról. Időközben beszélgetésbe elegyedtünk a boltossal, az üveghutásokkal és az üveggalériással (a kérdezősködői múlt visszaköszön!), melyekből kiderült, hogy a parádi üveggyárat még II. Rákóczi Ferenc alapította, és nem sokkal a 300. születésnapja előtt, 2000-es évek derekán a tulajdonos befektető hirtelen bezáratta az akkor körülbelül 400 embernek munkát adó gyárat. (Az üveggyár történetéről bővebben itt.) Ami tényszerűleg és szabad szemmel látható a történtekből az egy lepusztult, kibelezett gyárépület, ahonnan a gyár dolgozói valamilyen úton-módon kimenekítettek valamennyi üveget, melyek most az Önkormányzat épületében található galériában láthatóak és vásárolhatóak meg.

Tehát a meglátogatott üveghuta nem itt található: a hajdani üveggyár két  üvegtervezője saját magának és kísérletezéseinek hozta létre azt a kis hutát, melyet a főtervező fia, Rénes Marcell pályázati támogatással korszerűsített és üzemeltet. Úgy tűnik, hogy a terv bevált: mi nagyjából huszadmagunkkal osztoztunk az üvegfújási bemutatón, míg az előző napon nagyjából ötvenen látogattak a műhelybe.

Na és a lényeg: a fújás, illetve üvegtechnikázás. A „fiúk” a hutában virág-, hattyú- és söröskancsó-bemutatót tartottak, mi meg természetesen elkerekedett szemmel és tátott szájjal bámultuk.

Készül a hattyú…

… és a söröskancsó.

Természetesen a kipróbálás sem maradhatott el amolyan wildjuditos módra: kitaláltam ugyanis, hogy a söröskancsó formából hagyjuk el a fülét és akkor pont jó váza lesz belőle. Ezt még megtetéztük azzal, hogy a fújás után a levegőt egy picit szívjuk vissza, ami által behorpad az üveg oldala: ez utóbbit már nem én csináltam, mert féltettek, nehogy túlszívjam.

Igen, ezt én fújtam, és a képen látható úriember szívta ;-)

A végeredmény 1-2 héten belül megérkezett: meglehetősen elégedett vagyok vele.

Végezetül pedig egy kedvcsináló összeállítás az őszi Mátráról <3