A munkahelyen a WC igazából egy budoár. Amint becsukja maga mögött az emeber az ajtót a nyakába ömlik a wc-kölni, ami persze nem saját preferencián alapul. Úgyhogy most már úgy kell besettenkedni a wc-be, szép halkan és simán becsukni az ajtót – nem ám becsapni, még akkor sem ha sürgősségi hívásról van szó. De lehet hogy csak a női wc látogatóit örvendeztetik meg ezzel a budoár-fílinggel, gondolva arra az esetre ha a hölgyek a reggeli rohanásban elfelejtették volna bekölnizni magukat. Milyen kedves.

Ez a kép arra utal, hogy mit szeretnék, ha a nyakamba zúdulna reggel a wc-ben. Nagyon nyereséges működésbe váltanék át.

Csakhogy az utókor tudjon róla… A téteket kérem az emilcímemre – bár még nem sikerült beinstallálnom, de dolgozom rajt’, keményen.

Jack Straw: soha nem egyeznénk bele egy Irán elleni katonai akcióba

Nagy Britannia semmilyen körülmények között sem egyezne bele Irán megtámadásába – jelentette ki Jack Straw brit külügyminiszter hétfőn. Jack Straw hozzátette: Irán politikai rendszere, illetve a régióra való veszélyessége össze sem hasonlítható Irakéval. A brit külügyminiszter azt követően nyilatkozott a BBC rádiónak, hogy kétnapos iráni látogatását befejezve megérkezett Afganisztánba. (MTI)

Ez bizony ő:

Nem tudom: mindenkinek olyan nagy nehézséget jelent hétfőn reggel felkelni? Nekem fél órába telt mire ki tudtam nyitni a szemem, szép fokozatosan. Előbb a balt nyitottam ki kis-résnyire, majd visszacsuktam és ugyanezt elvégeztem a jobbal. Aztán már nagy-résnyire nyitottam ki a bal szemem, majd a jobbat és fél óra múlva már mindkettő nyitva volt. Innentől már csak egy kiadós ásítás volt hátra.

ÖÖÖ. Igazából 13 éves korom óta írok naplót. Nem olyan tipusút, hogy “ma megint tiszta mócsing volt a perkelt”, hanem rapszodikusan, általában szerelmi szenvedéseim közepette, – amiből azért kijutott jópár – vagy ha megoldhatatlan lelki gubancom támadt. Kiváncsi vagyok, hogy ez is olyan mániákus depressziós képét tükröző olvasmány lesz-e.