Hajhaj.

Tegnap kendőpróbát tartottunk az anyukámmal – a helyzet komolysága ellenére nagy komolytalanságba fulladt az egész. Az eredményről – a 100xszép ifjúsági magazin stílusában. Ami menő: dívás csomózású fejkendő (á lá Psota Irén) és keleties csomózású fejkendő (á lá afgán lázadók, immár kormányerők). Ami ciki: Rocker csomózású kendő (az a harley davidson-os tipusú – ez borzasztó volt) és Marika-néni-védekezik-a-por-ellen tipusú kendő (rövidebben takarítónénis). A végén már a szemfesték is csorgott a mamámról.

na, ez a tipus sem jött be:

Egy kis nosztalgia….

Talán nyitok egy lelkisegély-irodát. Félfogadás kizárólag csak vasárnap reggel. Tanácsadás emilben is. Szakterületek: reggeli. Kiemelt ügyfeleknek: tízórai a Centrálban (buggyantott tojás….nyam.)

Nemrég a mamámnak egy pszihomókus ismerőse azt mondta, hogy vannak csomópontok az életben, amikor egyszerre történnek a dolgok, aztán hosszú ideig csak állóvíz. Az ő – a mamám – életében most abszolút csomópont van, és nagyon remélem hogy sikerül kicsomózni, megoldani, kibekkelni stb. A csomópontokkal kapcsolatban pedig maximálisan egyetértek. A legutóbbi csomópont nálam pont három éve volt: megkaptam életem első állását, viszont elvesztettem a barátomat, ami által később összejöttem a mostanival. Kicsit nehéz időszak volt, a lelkiösmeret-furdalás a mai napig nem múlt el nyomtalanul. A soron következő csomópont most van: talán sikerül új állást szereznem, viszont nem szeretném elveszteni a mamámat.

ez valami csomós mélytengeri foszforeszkáló állatka

Eljött az őszinteség pillanta. Lesz ami lesz, fejest ugrom egy vallomásba Galadreal mai beszámolója nyomán. Édes, kedves tündi-bündi én is valami hasonlót gondolotam öt évvel ezelőtt, de én úgy fogalmaztam meg, hogy “fruska”. Hála Istennek hamarosan pozitve csalódtam :-)) és – emlékszem – én vettem neked britnis kulcstartót (egy százforintos gagyi boltban, de ezt csak most mondom).

A csillogós hajpántról: rólam meg sokan azt hiszik – akik belépnek a nagyszobába és a könyvespolc felső‘ régióira tekintenek – hogy komplett idióta vagyok. (Amúgy sok-sok évvel ezelőtt egy balatonkenesei táborban “nyugágy” volt a becenevem, mert állítólag olyan fárasztó vicceket mondtam. Szerintem ebben semmi humoros nincs.) Ugyanis a pecsába’ a múltkor fantasztikus leletre bukkantam: két gumibaba, mindkettő meztelen: a kislány az orrát túrja a kisfiú meg a fütyijét babrálja. Nagyon helyesek; fel is kerültek a polcra. Barátaink meglátták és iróniaképp egy alapvetően rózsaszí­n, sárga sapkás, türkiz nadrágos, kilógófogú gumigeret adtak ajándéba karácsonyra. Kilógófogú egér-koma is felkerült a polcra és hamarosan új társaságot kapott a népes kompánia: ugyanaz a fajta gumibaba, csak ez a kislány a szájában turkál. Teljes az összhang. Szerintem viccesek.

Azért nem ilyen rémesek….

Jaj jaj, érzem a vesztem: már megint nagyon sok pénzt fogok elkölteni…basszus. (remélem azért majd megtérül!! :-). Azért nem tudom megállni, hogy egy különösen csodás darabot ide ne passzintsak.

Báj, evribádi: egy pénzköltő

Hjaj, sajna a biosz tanár nem volt ott a gimis gyűlésen. Mérhetetlenül szomorú voltam; mára egy kicsit megvigasztalódtam, – végül is kamaszkorom legszebb emlékei közé tartozik, ahogy pirulva vetkőztetett egy általunk női ruhába bújtatott csontvázat. (4. oszt. biológia tananyag.) (Tegnapra visszatérve: nem mondok le – hamár a ravasz teknika lehetővé teszi – a hónaljas kép plénum elé bocsájtásáról: tessék kattintani!) Viszont ott voltak a fiúk (merhogy külön lány – és fiú osztály volt) és egytől egyig úgy néznek ki mint akikbe levegőt pumpáltak: izmos karok és vállak, széles hát a szteroidoknak köszönhetően. Egyetlen egy fiú maradt olyan kis cingár, mint amilyen volt – ő viszont olyan vékony, hogy csak hosszú idő elmúltával vettem észre, mert eltakarta egy szék. (Najó, egy oszlop.)

Ma jönnek haza barátaink Kínából. Nagyon várom őket. Persze jobban örülnék, ha mi mennénk hozzájuk Pekingbe – de ami késik nem múlik. Fantasztikus hely az a Kína, nem tudom említettem-e már. Egy kis ízelítő:

Kínai katolikus templom – a hölgy éppen orgonál.

Most olvasgatok a babaúszásról – nem mintha aktuális lenne, csak nem értem, hogy hogyan nem nyelik le az egész medence vizét.

Persze egy csomó édes képet találtam, de ezek közüll is ez a legédesebb.

Valami baj van a fantasztikus hónaljas képpel, amit itt próbálok a köz elé bocsájtani.

Próba újra.

Ma össz-wesselényis találka lesz, ami azt jelenti, hogy találkozom régelfeledett (sikeresen) iskolatársaimmal. Igazából csak egy csöppet érdekel, hogy mi van velük. Sokkal inkább érdekel a biosz tanár, aki mindig egy Balatont mintázott a szőreiből borotválkozás közben (földrajz-szakos is volt) és egész érdekesen öltözködött. (Persze volt olyan is, amikor geometrikus hangulatban volt és háromszöget, párhuzamos vonalakat varázsolt az orcájára.) A csúcs az volt, amikor a piros farmerához felvett egy fehér atlétát (azt a kínai fajtát) – oly módon, hogy a számszerint öt darab mellszőre feltétlenül kikandikáljon – és rákanyarí­tott egy sárga inget. Egyszer feleltetett és valahogy a hónalj keveredett szóba és megkérdezte hogy milyen mirigyek vannak ott. (vagy valami ilyesmit) Sokat gondolkoztam, majd rájöttem, hogy : izzadságmirigyek. Erre ő: nem izzadság, hanem verejték. Na jó, ez í­gy lehet hogy nem vicces, de ő olyan hangsúllyal ejtette ki ezt a mondatot, mintha már maga az izzadság szó büdös lenne, a verejták meg nem.

Azóta elvégezte az ELTE TTK humánbiosz (?) szakát és ez volt a szakdolgozatának a cí­me: Az os calcaneus non-metrikus jellegei. (Jól hangzik mi?!)

Sajna róla nem találtam képet, de helyette:

(A hónalj)