Nem akarod berasztázni a hajad? – kérdezte tőlem egy Pumukli-kinézetű fiú a villamoson. Szerintem jól állna – folytatta.
Nem tudom, honnan vette, de szavazzunk!

Mai karaoke – sing with us!
Janis Joplin: The rose

Rájöttem, hogy melyik az a kérdés, ami a “Miújsááág veled?” kérdésen kívül rendkívül idegesít. Ez pedig a “Naés vannak/voltak ott (=többnyire buliban) jó pasiik?”
Azért utálom ezt a kérdést, mert feltételezi, hogy ha buliba – vagy bárhova – megyek, akkor azonnal szkennelem a közönséget. (Amúgy ez automatikusan így is van, de emellett ez a jelenség roppantul idegesít és igyekszem kezelni, hiszen ugyebár akkor is szeretem/szeretném magam jól érezni, ha épp nincs “jópasi” a helyszínen, és bőven elég a saját hülye frusztrációmmial bajlódni, nem kell még ezzel a kérdéssel megfejelni.)

Továbbá valahol olyasmi is van benne, hogy a remélhetőleg “bepasiztam”. Nem, most nem pasiztam be. Nem volt közös ismerős a helyszínen, aki bemutatott volna, mindegyik épp beszélgetett valakivel, vagy én beszélgettem egy ismerősömmel, vagy mittomén mi, ráugrani meg nem fogok/tudok senkire. (Bár lehet, hogy jót tenne, ha egyszer csak odamennék valakihez: Hé, te tetszel nekem, beszélgessünk! Vagy inkább ezt a részt ugorjuk is át…..De úgyis csak elméletben tudok ilyen párbeszédeket folytatni, gyakorlatban nem. Ilyen kunsztra meg mindenki képes.)

És legvégül, de nem utolsó sorban valahol az is benne van, hogy annak, akinek épp nincs pasija, az a dolga, hogy pasizzon. Pedig nem. Jó ha van, – és az összes szingli-bullshit-tel ellentétben, szerintem a lányok nagyon nagy része párkapcsolatban akar élni – de ezt nem lehet izomból, gyárszerűen nyomni.
Ezt (is) igazán megtanultam.
(Színpadi kiszólásként tegyük hozzá, hogy nagyon jó dolog ha megtanul valami életvezetési dolgot az ember, de mit sem ér, ha nem érzi igazán át.)

Tudom, hogy csupán kedves érdeklődésből teszik fel emberek ezeket a kérdéseket, de maradjunk inkább annyiban, hogy a kérdések nélkül is mindenre fény derül időben.

Indul a mandula!
Nyerjen nyakláncot a Tejben-vajbantól!

Részlet hugom pasijának adatlapjáról.

Ezt csinálom, mikor dolgozom: Fővám téren üldögölek. Éljen az évkönyv!
Ezt csinálom, mikor nem dolgozom: MANÓ*
*=hugom

Hát nem édes?!

****
Ma Orbán Viktorral álmodtam. Teljesen jófej volt. Eltévedtünk Hűvösvölgyben, ami úgy nézett ki, mint dimbes-dombos változatban a gazdagréti lakótelep, és teljesen jól viselete a szerencsétlenkedést a különböző buszokkal. Igazából nagyon kedves volt.

Az Aréna Pláza körüli szerencsétlenkedési sorozatban azt hiszem minden benne van, ami kell egy jó kismagyar tragikomédiához: pláza-mánia, profit-maximalizálás, erőszakos építtető, a környezetfigyelembe nem vétele. A metró-felújítás 2004-es szakasz aóta nem volt olyan esemény/cikk, ami kapcsán a ’sírjak-vagy-nevessek’ dilemmából az “A és B egyszerre ” valósult volna meg, legalábbis ami az Index képaláírásait illeti. Nem tudom ki írja azokat, de az ebéd utáni kaja-kómából remekül kirángatott. Ízelítő. (Huszti István képei* az Indexen.)

*Nem teljesen tudom, hogy forrásmegjelölés mellett lehet-e ilyen képeket illusztrációként felhasználni egy magán-blogban. Mit mond erre a netes szerzői jog?

Jelentkeztem a karácsonyi WAMP-ra. Idén két napos lesz: december 15-16. Megint beszorulok fél négyzetméterre.
Amúgy ugrászerűen növekedett az “ékszertervezők” aránya, legalábbis erre utalt az, hogy októberben a kiállítók kb. harmada volt ékszeres. Ráadásul a fusiüveges (rogyasztott üveg, fused glass) ékszerek aránya is jócskán megnőtt. Éleződik az osztályharc. Huhuhu…izgulás.

Megkaptam életem első munka-ajánlatát fotósként.
Nagyon jól esett.
Ez a két kép “tehet róla”.

Érzelmi hullámom van.
Átölelném a barátaim, és jól megszorongatnám őket.

****
Villanypostán érkezett: mátrai móka.

- Most próbáld meg háttal! Intuícióból. Elvégre nő vagy.
Hát jó, mondtam. Felnéztem a 20 centis résre nyitott tetőtéri ablakra, megfordultam és dobtam. Mandinerből kirepült az almacsutka. Elcsodálkoztam; ez működik. Tényleg nő vagyok.

A Mátrában kavirnyáltunk Jucóval és még négy másik Judittal + sok nem-Judittal két napot és egy csillagos éjszakát. Volt minden: Göncöl-szekér, hegymászás, klasszik őszi avar-rugdosás és dobálás, Márton napi borkostólás és lúdevés, almacsutka-hajigálás, nagy mennyiségű meggyes-mézes-ágyas pálinka, beszélgetés a kaki-szexről (jó, csak érintőlegesen), és természetesen a Kékestető, bónuszként pedig egy klasszik sielős hóvihar lefele.

Szabadság volt, igazi, csak úgy lenni, sétálni, mászni, röhögni.
A legjobb pihenés.

A hóviharban lefele pedig – igazából korábban, de akkor a leginkább – arról ábrándoztam, hogy milyen jó lesz majd valami finom fürdőolajos vízben áztatni magam otthon. Így teljes túrafelszerelésben a Mamutba mentem: a Douglas polcain téli bakancsban, sáros-szétázott farmerben, sídzsekiben, polársapiban és hátizsákkal turkáltam. Finom fürdőolajat nem, de újabb parfümöt azt találtam.

Epilóg: Végül finom verbena-illatú fürdővízben ejtőztem.

Romantikus, viktoriánus regényre vágyom. Jane Austen-en kívül mi van még? Ötletek?

Nagyon izgi! Megint indul kutatás Soma Alapítvánnyal, újságírásról, főszerkek körében. Tavaly egész jól sikerült. Egészen más érzés teljesen saját kutatást csinálni, mint másét. (Jó, persze nem teljesen saját, mert pl az Alapítvány fizeti az amúgy nem túl magas költségeit, dehát én találom ki, én szervezem meg, én elemzem – az adatfelvételt nem én csinálom, hálisten – én nyomom az egészet, tehát majdnem olyan, mintha saját lenne.) Bügyüszkélek a kérdőívvel hosszasan, amerikai tanulmányokat olvasgatok, az adatfelvételi szakosztályt állandóan szakmai háttérinfókkal látom el, szóval igyekszek mindent megtenni azért, hogy a lehető legtöbb válaszadó a legjobb minőségű adatot produkálja. És ehhez az kell, hogy az adatfelvételi munkatársak mindenben képben legyenek, amennyire lehet. No meg persze anyagilag is motiváltak legyenek. De a lényeg az, hogy holnap indul és nagyon-nagyon várom a decembert, amikor jönnek majd az eredmények.

Örömhírek:
- Kaptam (kölcsönbe) egy üvegcsiszoló gépet. Ennek segítségével fél óra alatt normálissá csiszoltam a legelbszttabb üvegeket is.
- Immár nagy mennyiségű Lajkó Félix cd boldog tulajdonosa vagyok.

Nemrég azon gondolkoztam, hogy van-e még lezáratlan/tisztázatlan kapcsolatom az első 30 évemből. Akkor arra jutottam, hogy jajdejó, az elmúlt két évemben valamilyen módon a helyére raktam az összes olyan fiú-kapcsolatom, ami vagy lezáratlan maradt addig, vagy más volt, mint hittem. Azonban a wiw-es ismerőseimet nézegtve most rájöttem, hogy nem. Egy még van, vagyis inkább fél. Kapcsolatnak nehezen nevezhető, mivel kb évente egyszer futok össze vele, de akkor is osztva-szorozva három mondatot váltunk; én nem tudok vele mit kezdeni. És itt van a kutya elásva: ő is az a kategória, aki az első pillanattól fogva tetszett, de itt abba is maradt a dolog, mert egyrészről sosem gondoltam, hogy lenne esélyem, másrészről meg már akkor is külön – 12 éve – világban éltünk.
Úgyhogy megmaradt egy kis betokozódott pöttynek bennem.