Amióta etsy-zek, nyolcszorosára nőtt a táskáim száma. Nem csak azért, mert könnyű táskával csereberélni, hanem azért is – és nyilván az előzőek ebből következnek – teljesen rákattantam. Két évvel ezelőttig volt összesen két táskám. Most van vagy tíz, de az is lehet, hogy tizenöt. És képtelen vagyok leállni, annyira szeretem a szép színes táskákat. És már az sem zavar, ha nincs zsebük,vagy belső osztatuk. Csak legyen!

Néhány abszolúte kedvenc:
Dirkab
Iragrant
Spongetta
BCharmer
Jpatpurses
Mareri

Friends, Luxury and the City

Sorozatot indítok. A villamosmegállóban jött az ötlet, hogy miért ne ülhetnénk be Budapest összes ultrasznob éttermébe és ötcsillagos hoteljének kávézójába egy teára, kávéra, vízre. A New York palota bejött, miért ne lehetne megismételni?!

1996-ban voltam utoljára a New York palotában, jóval a feújítás előtt. Kerestem a nagy írók szellemét egy dolgozathoz, de a lepukkant környezet nem segített ebben. Reméltem, hogy segít a hely szelleme, de nem történt semmi: egy nagyon átlagos dolgozatot írtam egy levitézlett intézményről.

Bokámon még mindig fáslival, kedvenc csíkos nadrágomban beslattyogtam a felújított épületbe: Ani és Réka a galérián vártak. A kávézó csodaszép: nagyvonalúan barokk, tehát a minimalisták csak komoly lelki edzés után merészkedjenek oda. A hely szelleme viszont még annyira sincs meg, mint az emlékeimben szereplő leharcolt és magára hagyott épületben volt valaha. De ez nem baj, csak senki ne keresse a Nyugat atmoszféráját, vagy annak akár morzsáit ott.

Azt gondoltam, hogy a Liszt Ferenc térinél nincs drágább kávé. De van: itt 750 Ft egy espresso és 1100 Ft a capuccino. A tea 1400 ft, 2 dl ásványvíz 800 ft. Hát igen: felülmúlták az árak a képzeletemet. Nade mire számítson az ember egy luxus kávéhézban? Ani épp arról akart meggyőzni, hogy milyen jó minőségű volt a kávé, tehát a tea is biztos nagyon jó lesz, amikor megakadta a szemem a palacsintatésztás erőlevesen, ami tea-árban volt. Nosza, two-in-one alapon – vacsora és folyadék egyben – rendeltem is egyet.

A pincér egy óriási ezüst kanalat tett le az asztalra. ‘Ehhez minimum Zsolnay porcelán dukál’ gondoltam, de amikor kihozta a fehér tányért – figyelem: nem csésze, hanem tányér! – kiderült, hogy ez még ennél is elegánsabb hely: Rosenthal porcelában jött a palacsintatészta. Igazi nagypolgári nagymama classic. A leves természetes isteni volt, de nekem egész végig az járt az eszemben, hogy még életemben nem ettem ekkora ezüst kanállal se levest, se semmit. Furcsa íze volt a kanálnak: fémes és savanykás, ráadásul kicsit vastagabb is volt a megszokottnál. Pár percre nagypolgár voltam én is, francia tengerparti csíkos nadrágban. Ezüst kanál fetisiszta lettem.
Hát így fogant meg a Friends, Luxury and the City.

Mégis eljutottam a régóta áhított R.E.M koncertre: tolószékben.
És még egy riportot is írtam róla az Indexre, ami épp most cimlapos. Nagyon-nagyon tanulságos élmény volt tolószégben végigcsinálni az egészet. Egy napra tényleg rengeteg segítséget kaptam, kitűnően lehetett ismerkedni, de 1) újszülöttnek minden új 2) egy átlagos hétköznap nyilvánvalóan teljesen más lett volna 2) a sok bucka és padka ellenére a Szigeten valószínűleg még mindig könnyebb volt kerekesszékkel közlekedni, mint a városban.

Most, hogy itthon rekedtem, igyekszem hasznosan tölteni az időt. Például csináltam egy összehasoníltó excel-t arról, hogy mennyibe kerül egy banner egy hónapra különböző külföldi design blogokon, és milyen egyéb fícsör lehetőségeik vannak (ajándékok online játékokra, lehet-e bemutatkozó levelet küldeni stb.) Emellett lesz egy csodaszép bannerem, a Wellunic jóvoltából.

Emellett megtaláltam a Flickr Toys gyűjteményt, amivel pár órája szórakozom itt, a gép előtt; teljesen elzsibbadt a fenekem.

Framer
Mosaic maker
Warholizer

Éppen arra gondoltam, hogy mikor voltam én utoljára a Szigeten hard rock zenére headbangelni, amikor hoppsz! a bokám alám került én meg rázuhantam. “Oh, we lost the best dancer!” sóhajtoztak a táncparketten összeszedett, ismeretlen nemzetiségű fiatalok, majd headbangeltek tovább. (A válasz a fenti kérdésre amúgy: a szigeten soha, de egyszer nagyot mulattam ily módon a pacsai diszkóban, 1996-ban. )

Barátnőim hősiesen felajánlották: a Sziget belsejéből kivezető 2 km-s úton gólyaviszivel kivisznek. “Mind a ketten cserkészek voltunk” győzködtek, amikor kétkedő pillantásokat vetettem, noha nem tudtam jobb megoldást én sem. 30 mp kellett ahhoz, hogy rájöjjenek: kétkedésem nem volt alaptalan. De a csajok ugye furmányosak: Didó ráparancsolt két arra kószáló, megtermett fiatalamberre, hogy segítsenek kivinni. A két fiatalember – berlini illetőségűek – pedig teljesítették a kirótt feladatot: a 2 km-s utat a vikingnek kinéző nyakában és ölében tettem meg. “This is like Scarlett O’Hara and Rhett Buttler” viccelődött az egyébként baloldali lap szerkesztőjeként tevékenykedő berlini. Búcsúzóul megígértük: mindenképp viszünk nekik valami finom, házi készítésű ételt.

Ilyen vidám balesetem még sosem volt, noha most egy, de inkább két hétre a lakáshoz vagyok kötve, mivel a lábon járás nem megy. Úgyhogy azt sem tudom, hogy miként juttatom majd el a finom, házi készítésű ételt a két szimpatikus berlininek.

Úristen, úgy elszaladt velem az idő, hogy elfelejtettem megünnepelni a blog 5. születésnapját: 2003. június 29-n írtam az első bejegyzést. (Belinkelem, de kb olyan, mintha évezredekkel ezelőtt írtam volna. ) Igen, bizony. A blogom már nagykislány, középsős. Jövőre suliba megy. És mennyi minden történt azóta!

Az tuti, hogy Galád hatására kezdtem el blogot írni, aki pár nappal korábban írta meg első posztját. Azt gondoltam volna, hogy biztos akkori munkahelyemről, a hvg.hu-ból írtam az első posztot, de Galád június 29-i bejegyzése vasárnapot jelez, úgyhogy nyilván akkor otthonról írtam: dial-up modem kapcsolat, szenvedés a html tageléssel, biztos ilyen volt. Másnap meg arról írtam, hogy nehéz volt felkelni. Milyen izgalmas!

(via Flickr)

Hogyan csináljunk négyszögből kört? / How to make spheres out of cubes?

Éj / Night

Körök és csíkok / Circles and stripes

Opium

A nyár utolsó virága / Last flower of summer

Nnna. Goldenblog-győztes lett a JP!
Yippeeyeee! Bírom, amikor valamilyen civil kezdeményezés beérik.

****
Imádom az internetet, el sem tudom képzelni már, hogy milyen volt nélküle.
Most például megvettem a Bp-Berlin-Bp repjegyemet, majd ezután a Berlin-Amszterdam-Berlin vonatjegyemet (helyfoglalással!). Annyira imádom, hogy ilyen egyszerű intézni a dolgokat.
És annyira várom már a nyaralást..mondjuk még egy bő hónap. Jajdejó lesz!

Az ismerősi körben szerintem én vagyok azon kevesek egyike, aki még sosem járt Amszterdamban szívni (se). De valahogy nem is vágyom momentán se a kurvákra se a szívásra. Csak napfényre, mászkálásra, bolhapiacra, kávézókra, tengerre, mezőkre, csónakázásra, biciklizésre, tengés-lengésre. Ugyanezt szeretném Berlinben néhány kiállítással kiegészítve.
Mmmm.

Vissza a jövőbe-élményem volt. Lementem Füredre, abba a vasutas szállóba, ahol sokat nyaraltunk kicsi koromban, és 30 év után megint lesétáltam azon a lépcsőn, ugyanúgy. Két és fél éves voltam, amikor épp ott nyaraltunk. A kezemben egy tonikos (?) üveg volt, és futottam játszani, lefele a lépcsőn, egy fiú után. Az utolsó lépcsőfokon azonban elestem: az üveg belefúródott a tenyerembe, felvágta és ömlött a vér. 4-5 cm-s vágás keletkezett a jobb kezemen: a varrás még ma is látszik.

Szombat kora délután lesétáltam egy üveggel a kezemben azon a lépcsőn (jó, az üveg műanyag volt, és nem szaladgáltam egy fiú után), és egyfolytában arra a pici kislányra gondoltam, aki akkor elvágódott az utolsó lépcsőn. Ha film lett volna, akkor biztos odamontíroztam volna halványan a 30 évvel ezelőtti jelentetet: a főhősnő kicsiben hasraesve, élesen pedig a főhősnő 30 évvel később továbbsétál. Furcsa élmény volt.

Most meg itt ciripel a lakásban valami bogár: az ágy mögül jön a hang. Nagyon nem szeretnék ezzel aludni; nem is értem, miért pont engem talál meg a kerület összes bogara.