Something new again: Chunky Flowers are back!
I have been neglecting my chunky flowers lately – somehow I associate them with cold weather -, but the other night an idea of how to make rings of them popped into my mind…and tatatata: here she is. This one is the pilot one – made of fabrics for winter -, but more summery ones will follow!
Megint egy újdonság: visszatért a Pufi Virág!
Mostanában hanyagoltam a pufi virágokat – nekem valahogy a hideg évszakok jutnak róla eszembe -, de az egyik este egyszerűen eszembe jutott, hogy hogyan csinálhatok belőlük gyűrűt…és dadadam: meg is született. Ez még csak a próbadarab – téli anyagból készült -, de hamarosan jönnek a nyáriasabbak!

And I would like to reflect to chichi’s perfect imperfect world: here is how I work on ‘Thursday is my day’. (Could be a response to Mitsy’s on my desk….)
És még ehelyütt szeretnék reflektálni chichi’s tökéletes tökéletlen világára: ilyen a “munkahelyem” ma. (Ez akár válasz lehet Mitsy ‘az én asztalom’ sorozatára is ..)
In the last few weeks I got two more big pack of beautiful scraps. One of them arrived directly from Oslo: Emily from Ravenhill sent them. She makes colorful and cute matryoshka dolls, and she has sent me craps of her most beautiful fabrics!
Az elmúlt pár hétben kettő további csomagot kaptam telis-tele szép anyag-maradékokkal. Az egyik egyenesen Osloból jött: Emily, a Ravenhill bolt tulajdonosa küldte. Nagyon édes matrjoska babákat varr, és a legszebb anyagaiból küldött nekem felesleges darabkákat.
A few days later, I got a letter from fellow Hungarian Etsian, Kata, that she bought Amy Buttler fabrics, and she has some sraps, and wants to give it to me. She was sooo cute: can I say no?
She sent me lovely scraps, and even a keyholder, or something like that, I am not sure what it is for, but it is beautiful.
Pár nappal később kaptam egy levelet Katától - akinek szintén van az etsy-n boltja -, hogy vett némi Amy Buttler anyagot, és van egy kis maradéka, elküldené nekem. Hát nem édes: lehet erre nemet mondani?! Szóval megkaptam a csodaszép anyagokat, és még pluszban egy kulcstartót is, bár nem vagyok benne biztos, hogy az kulcstartó, minden esetre szép.

One more heart-warming news: Alessia, an Italian blogger featured my work on her blog..and it got lots of comments…in Italian. I wish I understood them.
És még egy szívmelengető hír: olasz blogger Alessia nagyon kedves posztot írt az ékszereimről…és sok komment is érkezett rá..sajnos olaszul. Bárcsak értenék egy kukkot belőle.
And at last, but not at least: Estella gave me a blog award. Thank you so much!
És végül, de nem utolsó sporban: Kaptam egy blog-díjat Estellától. Nagyon köszönöm!
That’s all folks for today.
Mára ennyit.
Thanks to Design Sponge’s detailed guide to Tel Aviv, I have found a link to Nachalat Binjamin, a street market for handmade goods. I was there in 1993, and that was my first meeting with handmade stuff, and I was in extasy: fortunately I was 18 then, and did not have money to spend :-). At that time I was working and studying in Israel (in a kibbutz) for 3 months, and my friends bought a handmade photo holder made of huge pencils on Nachalat Binjamin for my 18th b-day. I was very-very happy.
A Design Sponge részletes Tel Aviv kalauzának hála találtam egy linket a Nachalat Binjaminhoz, ami egy utcai piac kézzel készített cuccoknak (olyan, mint a WAMP). 1993-ban voltam ott, és az volt az első találkozásom a kézzel készített dolgokkal, és teljesen extázisba estem: szerencsére 18 éves lévén nem volt túl sok pénzem, amit erre költhettem volna. Akkor 3 hónapot töltöttem Izraelben – egy kibucban tanultam és dolgoztam -, és a barátaim a 18. szülinapomra vettek nekem egy óriási ceruzákból készült képtartót a Nachalat Binjaminon. Nagyon-nagyon boldog voltam.
I made a new abstract: a magic carpet.
Recently I have been feeling restless and longing for vivid colors, that lead me to think of a flying carpet in the harsh colors of India combined with dots, stripes and flowers (what else?). Where would you fly with this multicolor magic carpet? As for myself: at the moment I want to put my legs into the ocean.
Csináltam egy új absztraktot: egy varázsszőnyeget.
Mostanában nyugtalan voltam és kívántam az élénk színeket, ami valahogy eljuttatott a repülő szőnyeg gondolatáig, India harsány színeiben, pöttyökkel, csíkokkal és virágokkal kombinálva (mi mással?!). te hova repülnél ezen a színes varázsszőnyegen? Én a magam részéről már szívesen lógatnám a lábam az óceánba.
One of my favourite places in Budapest is the flea market (Pecsa). (In fact, flea markets are my favourite places wherever I go.) It is truly a place to find anything from real tresures to ubermushy statues, good books and clothes to old toys, anything. I have been there at least 50-60 times in the past 10 years, so I have a few market-friends there. Today I diceded to visit them, and the top of it all: make a photo report on my journey.
Budapesten az egyik kedvenc helyem a Pecsa-bolhapiac. (Igazából a bolhapiacok a világ minden táján a kedvenceim.) A Pecsa igazán az a hely, ahol bármi előbukkanhat: a kincsektől az übergiccses szobrocskákig, könyvek, ruhák és régi játékok. Az elmúlt 10 évben legalább 50-60 alkalommal jártam már ott, úgyhogy szereztem pár ismerőst is. Ma elmentem meglátogatni őket, s úgy döntöttem: megörököítem ezt az utat egy fotóriport formájában.
My favourite vintage button-seller: he sells vintage boxes as well / A kedvenc régi gomb-árusom: régi dobozokkal is foglalkozik
Hé, emberek, hírem van!
Ékszerfotózás tanfolyamot fogok tartani! Izgi, mi?
Úgy jött az egész, hogy Bori, a Kreatív Ékszerből megkeresett, hogy van-e kedvem valamilyen tanfolyamot tartani. Rövid gondolkodás után kiböktem: úgy gondolom, hogy egy fotózási gyorstalpaló mindenkinek hasznára válhat, ez a fajta tudás mindig jól jön. Bori örült, és innentől minden ment a maga útján. A tanfolyamról itt lehet többet megtudni.
Hey people, I have news for you!
I am going to have a jewelry photography workshop! Exciting, eh?
Approximately two month ago Bori from a Kreatív Ékszer asked me if I want to teach something. After a while I said yes: I thought that a jewelry photography workshop might be useful for everyone. Bori was happy, and from then on everything went on its way. If you want to know more about the workshop, click here. (Sorry, it is in Hungarian.)
I have been thinking about giving freebies with my jewelry for a year, but I did not have any good ideas. I knew, that it has to be something useful, it has to indicate that it is from me, it has to be lightweighted, cheap and it has to match my jewelry. Taking these aspects into account, I had the idea of giving napkins or tissues as freebies, but honestly: what do you think if you find a tissue in a jewelry box? Could be useful if the recipient cries (hopefully because of happiness) when she/he sees the jewelry, but this doesnt seem a very life-like situation.
So I put aside this great tissue-idea, and waited, and it proved to be fruitful. Last month I met someone who makes badges and fridge magnets, and I instantly knew: I am going to make fridge magnets out of my travel photos. I know, it is not the classical jewelry-matching freebie, but – as for myself – I like to have nice photos on my fridge – and I hope others as well -, and I like the idea of spreading my photos around the world in a practical and useful form.
Már egy éve gondolkodom olyan apró ajándékon, amit az ékszerek mellé adhatok, de nem volt semmi ötletem. Annyit tudtam, hogy valami hasznosítható dolog legyen, azonosítható legyen velem, legyen könnyű és olcsó és természetesen legyen illő az ékszereimhez. Mindezeket összegezve oda jutottam akkor, hogy csak a szalvéta vagy zsebkendő jöhet szóba, dehát őszintén: ti mit gondolnátok, ha egy zsepit találnátok az ékszeres dobozban? Lehet, hogy jól jön, ha a vásárló sírni kezd – remélhetőleg az örömtől -, de azért ez nem hangzik egy életszerű szituációnak.
Félretettem ezt a nagyszerű ötletet és vártam, ami gyümölcsözőnek bizonyult. A múlt hónapban találkoztam valakivel, aki kitűzőket és hűtőmágneseket csinál, és rögtön tudtam: az utazós fotóimból csináltatok hűtőmegneseket. Tudom, hogy ez nem az a klasszikus, ékszerekehez illő apróság, de a magam részéről szeretek szép színes képeket rakni a frigómra – remélem mások is -, és tetszik az a gondolat, hogy valamilyen haszos és praktikus formában a fotóim beutazzák a világot.
Képek az óra mutató járásával egyezően: (külső kör) Kávé Amszterdamban, Baklava Isztambulban, Naplemente Közép-Törökországban, “Eat Mode” Amszterdamban, Virágok berlinben, Kávé Amszterdmaban, Szőlőtőkék Magyarországon, (belső kör) Topkapi Palota Isztambulban, Virágok a lakásomban, Bolhapiac Párizsban.
1. city #1, 2. parangkritis2, 3. IMG_3756, 4. 150m to the prado
On Sunday I was standing at my stall at the Sunday Art Market (wamp), when 3 English-speaking girls came to me and started to try my jewelry. After a while one of them asked me: “Are you on Etsy?” I said yes – I was a little surprised, because usually I am the one who mentions Etsy for foreigners. “Me too” she answered with a smile!
Oh, how I love when life creates these coincidences! What is the chance of meeting another Etsy seller – who lives on anoteher continent – in my city? 0,000001. But we had this tiny little chance, and thus I met Brynne from Backwardprints. Amazing, isnt it? She is travelling around Eastern Europe with her friends, and they even bought rings and necklaces from me: it was such a wonderful unexpected meeting.
Vasárnap állok a wampos asztalkámnál, amikor 3 angolul beszélő lány odajön, és nézegetni kezdik az ékszereimet. Kis idő múlva az egyik megkérdezi: “Rajta vagy az Etsy-n”? Mondom meglepetten, hogy igen; általában én vagyok az, aki az Etsy-t emlegetni szokta külföldieknek. “Én is!” válaszolta a lány nagy mosollyal az arcán.
Úgy imádom, amikor az élet ilyeneket produkál! Mekkora az esélye annak, hogy találkozzak egy másik Etsy-s eladóval Budapesten, aki amúgy másik kontinensen él? 0,0000001. De úgy tűnik ez a pici esély bejött, és így ismertem meg Brynne-t, a Backwardprints bolt tulajsonosát. Hát nem fantasztikus? Kelet-Európában utazgat a barátaival, és még gyűrűket és láncokat is vettek nálam. Annyira csodálatos volt ez a váratlan találkozás.
What was I doing yesterday? Running, and running after my errands….and I took photos of everything for Heli – from HeliS and Helisengezer - for her blog series: Friday is my day.
If you want to know more, head over to Heli’s blog!
Mit csináltam tegnap? Rohangáltam és rohangáltam, annyi tennivalóm volt….és mindenről csináltam képet is Helinek (aki a HeliS és Helisengezer boltok tulajdonosa), a “Péntek az én napom” blog-sorozatába.
Ha érdekel a folytatás, irány Heli blogja!
A hétvégén lesz WAMP, ezúttal kétnapos. Május 16-17-n (szombat-vasárnap) 11-19 óra között fogok az Erzsébet téren táborozni. Aki hoz nekem hideg/meleg élelmet, az kap 5% engedményt!
I think I have the most senior lady who wears my jewelry. She is one of my customer’s grandma, and she got this Lady Yeti Brooch from her granddaughter for her 100th B-Day! It is such an honour to be someone’s 100th B-day gift! Thank you Magali!
Azt hiszem megvan a legidősebb hölgy, aki az ékszeremet hordja. Az egyik vásárlóm nagymamája, aki a Lady Yeti kitűzőt a 100. szülinapjára kapta az unokájától! Fantasztikus érzés valakinek a 100. szülinapi ajándéka lenni. Köszönöm Magali!
Today I feel restless. I want to go somewhere, to see the sky, to breath fresh air, to see how other people live, to eat diverse food,and of course to drive people crazy with my camera in their faces. (It is not easy to travel with me :-) ) This restlessness has been on me since I started jewelry making in a “little bit more professional way”, since I started to use the creative part of my brain a bit more systematically. Do you have something like this balancing effect as well? And above all: where would YOU go?
Ma nyugtalan vagyok. Menni akarok elfele, az eget nézni, friss levegőt szívni, látni, hogy élnek más emberek, és természetesen az őrületbe kergetni őket azzal, hogy az arcukba tolom a fényképezőm. (Nem egyszerű velem utazni :-)) Azóta van rajtam ez a nyugtalanság, amióta “kicsit professzionálisabb módon” kezdtem ékszereket gyártani, amióta az agyam kreatív részét kicsit szisztematikusabban használom. Nálatok is van ilyesmi (ki)egyensúlyozó hatás? És mindenekelőtt: TI hova mennétek?
Ararat, Turkey. I have to go back and check if Noah’s Arc is really there. Though it may be a bit cold up there….Tatatata! I made some new products: bobby pins and new fabric rings. These are the first ones; the trial ones. Soon in my shop!
Dadadadam! Csináltam pár új dolgot: hullámcsattot és újfajta textiles gyűrűket. Ezek az első fecskék: a próbadarabok. Nemsokára a boltban!
Here are some of my Flickr favourites: with them I join Mitsy’s game!
Néhány a Flickr-kedvenceimből: ezekkel csatlakozom Mitsy játékához!
1. Rococo Collage, 2. water, 3. Kehoe beach, 4. Raspberry & Cream Ring
I was longing for some hiking in the woods: to clean my head, to feel that my cells are filling up with energy again. But this time I had to organize it on my own – which is a challenge, since I am unbelievably bad in geography -, so I asked my personal hiking advisor where to go. She even lended me a map, and I picked the simplest route: a nice path to the 2nd highest peak in Hungary…but we never arrived there. We didnt arrive to our secondary target either. No, we werent lost, neither attacked by bees…but nature was so impressive, that we had to stop quite frequently…to do yoga positures.
And of course there was that little worm hanging down from a tree on an invisible thread, looking like a flying worm. My father grabbed the thread, and started to move towards me: “Worm! I grabbed it for you!” he said, which sounded like “Flower, I brought it for you!”.
Erdőben túrázásra vágytam, hogy kiszellőzzön a fejem és a sejtjeim megteljenek energiával újra. De ezúttal magamnak kellett megszervezni – ami önmagában kihívás, mivel hihetetlenül hülye vagyok földrajzból -, így megkérdeztem a személyes túra-tanácsadómat, hpgy hova menjünk. A személyes túra-tanácsadóm még térképet is adott, én meg kiválasztottam a legegyszerűbbnek tűnő utat: egy kedves kis út kis hazánk második legmagasabb pontjához….de sosem érkeztünk meg. Sőt, a másodlagos célponthoz sem. Nem tévedtünk el, nem támadtak meg a méhek, hanem az történt, hogy olyan szép helyeken jártunk, hogy elég gyakran meg kellett állnunk…jóga pozíciókat csinálni.
És természetesen ott volt az a kis kukac, amelyik egy láthatatlan fonalon lengedezett lefele egy fáról, mintha repülő kukac lenne. Apukám megragadta a fonalat, és közelített felém: “Kukac! Neked fogtam!” mondta, ami úgy hangzott mintha azt mondta volna, hogy “Virág! Neked hoztam!”.
Don’t you think that it is a form of addiction, if I buy clothes on internet? (OK, I am not going to buy lingerie on the net, I can promise that.) I cant help myself: I like these sooo much! You know the date of my b-day, dont you? ;-)
More Saturday shopping lists on Charlotte’s Fancypicnic blog!
Mit gondoltok, az addikció egyik alfaja, ha ruhát is a neten veszek? (OK, azt megígérhetem, hogy fehérneműt nem fogok neten venni.) Nem tehetek róla: annyira tetszenek! Tudjátok a születésnapom dátumát, nem? ;-)
További bevásárlólisták Charlotte Fancypicnic blogján!

1. by ideas2lifesytle: Casual but still feminine; I could use it in every season ***** Lezser, mégis nőies és ráadásul minden évszakban jó.
2. by ureshii: Wouldnt I look like a greek goddess in that? **** Nem úgy néznék ki ebben, mint egy görög istennő?
3. by Paintitgold: Summer, flowers, carefree, love! **** Napfény, virágok, gondtalanság, szerelem!
4. by gomonkey: A little village on the French coast, cheese and freedom, yesssssss! **** Egy kis falu a francia tengerparton, sajt és szabadság, igeeeen!!