Emlékeztek még a Közös Mesére? Amikor hetvensok résztvevő írt egy nagy közös mesét az egyik nyakláncomon látható képből kiindulva? Engem nagyon meghatott, hogy ilyen sokan írták és ilyen szép hosszú lett. (A mese összefoglalását lássátok alább, az angol szöveg után.) De ami a lényeg, hogy a mese egy együttműködés alapja is lett: Schall Eszter csinált a ti mesétek alapján egy nagyon édes rajzot a boldogság kék madaráról!

A Boldogság kék madara rajz és a mese alapjául szolgáló nyaklánc így most egy egységet alkot: együtt kaphatóak a boltjainkban. Ugyanakkor az együttműködésünk csak limitált számban érhető el: összesen csak 4 darab van belőle.

Ha érdekel, akkor irány Eszter boltja, vagy az enyém!

Above you see the result of a wonderful collaboration: a few weeks ago a lot of participants wrote a cute tale based ob one of my necklace. This tale (about a bird, searching for happiness) was summerized by a wonderful graphic artist, Eszter Schall.

The final result is this collaboration: a cute bird print by Eszter, and a matching necklace with birdcages. The series is a limited edition series: there are only four of them.

So if you like the print and the necklace you can find them either in Eszter’s etsy shop or in my etsy shop!

Közös mese: összefoglaló

Egyszer volt hol nem volt, volt egy kék madár, aki elszomorodott, mert elmúlt a nyár és ősz lett. Egy nap észrevette, hogy kalitkája ajtaja nyitva van és bár félt, mégis kirepült világot látni. nagyon tetszett neki a repülés, élvezte ahogy az enyhe szellő a szárnya alá bújik és messzire repíti. Ahogy szemlélődött a levegőben, egy sötét foltot pillantott meg: egy lányka volt, aki a papírsárkányát szépítgette, ugyanis a szép szalagok az alján elrongyolódtak.A madárka eltűnődött azon, hogy segítsen-e a lánynak, de végül úgy döntött, hogy nincs hozzá köze és tovább repült.

Egy idő után egy csodaszép erdőt – a Boldogság Erdejét – pillantott meg, tele szép fákkal és illatos virágokkal: noha félt az új dolgok megismerésétől, de éhes volt, ezért a fák közé repült. Az erdőben repülve cseresznyefát pillantott meg, leszállt az ágára, ahol egy mókus megkérdezte: “Hát te madárka, hogy kerülsz ide, ahol a madár se jár? Hát nem tudod: ez az erdő már nem lehet Boldog többé! “ (Mellékszál: a kismadár megunja magát, és inkább a valóság Fehér madara lesz.)

A madárka kérdően nézett a fára, amely mesélni kezdett: az erdő szíve egy kis szobában, kék kalitkaként van elrejtve, ahol egy kislány lesi minden dobbanását, de a kalitka a mai nappal üressé vált… belőle a boldogság tova szállt. A kislány (Emma) arra gondolt, hogy álmában majd megkeresi a kismadarat, de nem tudott elaludni. Forgolódás közben megjelent egy kis tündér, aki megígérte: ha Emma segít neki, teljesíti egy kívánságát. Emma azt kérte, hogy segítse neki megmenteni a  kismadarát, s ezt a tündér meg is ígérte azért cserébe, ha megőriz egy nagy titkot.

A titok pedig nem volt más, mint hogy gondoljon a legszebb dologra, amit csak tud: Emma az anyukája mosolyára gondolt. (Mellékszál: kiderül, hogy Emma anyukája meghalt és Emma fél, hátha egy farkas megette a kismadarat.) Ekkor belépett a szobába az anyukája, s Emma megérte, hogy meséljen neki. Anyukája egy festőről mesélt, aki egy soha véget nem érő, nagyszabású munkán dolgozott: megpróbálta vászonra vinni a boldogság arcát. Nap, mint nap alakítgatott a festményen, mert minden egyes nap új ihletet adott neki. Egy nap a festő arra ébredt, hogy elkészült a nagy mű. A festmény egy nagy lepel alatt várta, hogy az első szemlélő megpillantsa. De a kép hosszú évekig porosodott még a lepel alatt, figyelemre sem méltatták az emberek, egészen addig a napig, amíg piros hó nem kezdett hullani az égből.

Eközben Emma elaludt, s álmában látta a madárkáját. Odaültette a kezére és ezt mondta neki: “Egyet mondok, kettő lesz belőle: Odahaza a Való Világban most piros hó esik, ez pedig ritka, mint a fehér holló!” A kismadár vidáman csivitelt a kalitkában, többé már nem akart kirepülni. Ugyanakkor Emma észrevette: a kismadár szomorú, magányosnak érzi magát. Ezért álmában ő is énekes madárrá változott.

A mesét végighallgatta a kis tündér is, majd elmondta a titkot: a Boldogság mostantól nem kalitkába zárva létezik. A Boldogság a bal csuklónk legkékebb erébe rebbent, miután a kék madár megette a cseresznyét.