Hónap: 2007 szeptember

Ma megint büszke vagyok magamra. Életemben először elmentem futni, mégpedig a Margit szigetre, és majdnem teljesen végig futottam. A Margit-hídtól indultunk, onnan viszonylag tempósan eljutottam az Árpád-hídig. (Közben kénytelen voltam folytatni a Törökországban felvett szokásom, miszerint a fizikai megterheléstől és lihegéstől mindenfélék feljönnek a tüdőmből, vagy lecsusszan az orromból, és ezeket muszáj kiköpni, ellenkező esetben […]

A török-zsidó örök barátság nevében…Shana tova! Ez meg itt az alternatív verzió. Gimnáziumban kérdeztük a tanárt, hogy miért esznek halfejet Újévkor. “Hogy fejek legyünk, és ne farkak” – hangzott a válasz.

In action

A reggeli forgalomban a kompromisszumon/ “az Igazin” méláztam a villamoson. Hogy én vajon mekkora kompromisszumot vállaltam korábban, és vállalnék a jövőben egy kapcsolatban. Hogy vállalnék-e tudatosan olyan kisebb-nagyobbat, mint páran a környezetemben, vagy az egyre sokasodó tapasztalataim birtokában kikristályosodó elképzeléshez ragaszkodnék? Vagy pont ellenkezőleg? És hogy miért vállalnám, ha egyáltalán, mit várnék cserébe. Hogy van-e […]

Aszongya a hugom – aki mostanság sokkal bölcsebb nálam; úgy tűnik most felcserélődtek a szerepek-, hogy most élem a kamaszkorom. Ez így van: minden örömével és bánatával. Sűrítve jönnek az elmaradt dolgok, saját magam körbetapogatózása és szervizelése, a kusza világ, a minden érthetetlen és közben meg tanulok. De most már vége lehetne, (vissza) átzsilipelhetnék már […]

Imhol a török képek, 1300-ról 150-re redukálva. Egy kis ízelítő. Kagylózabáló török Kutyákok a sós tónál Temető Bursa-ban Naplemente az Ala-hegységben Demirkazik kids

Ember és hegy (Ala-hegység) Hastáncosnő (Göreme) Kappadókia Isztambul: Boszporusz-híd Isztambul: Topkapi palota – folyosói plafon

Most érkezett Jucótól: a rettenthetetlen fotós a tájban (és mások fényképében)

Elkezdtem rendezgetni az 1300 db török képet. Kedvencek. Isztambul: imádkozó nő a Kék mecsetben Nő reggel a Márvány-tenger partján Bursa: imaidő

Élvezem a magyaros ízeket. Tegnap Galád lecsója (tarjával, mmmm!), ma pedig valamilyen betyárleves a menzán. Már nagyon hiányoztak a finom disznóhusok: próbálkoztam a török felvágottakkal, de a gyros ízű marhasonka nem igazán jött be. A kolbászuk sem volt az igazi, egyedül a baromfivirsli aratott sikert, viszont az meg itthon is van. Közben pedig próbálok visszacivilizálódni; […]