A Télapóval együtt szavaztam. Mások is állítják, hogy együtt szavaztak a Télapóval, de nem hiszek nekik. Mert akkor a Télapó vagy többször szavazott, vagy több Télapó van.
***
Kicsit megint elbizonytalanodtam: akarok-e én tudománykodni? Nem tiszta ülyeség ez az infóstsd-kutató? Nincs-e teljes mértékben igaza Beresz kartársnőnek abban, hogy ez az infóstsd-kutatás Magyarhonban nagyon gagyi, és rendes kutató nem csinál ilyet? Én azt szoktam erre mondani, hogy igen, jelenleg nagyrészt gagyi, de egyrészt le kell tisztulnia, másrészt meg én nem gagyit szeretnék. A baj az, hogy többnyire azok diktálják a “piaci” feltételeket, akik a gagyi-gyártásban vannak benne. Szóval akarhatok én jót, csak nem tudom megcsinálni. Meg az is kérdés, hogy ezek igazi kérdések-e. Szóval, mint mondtam, elbizonytalanodtam; abban is, hogy akarok-e folyton gúvadni a képernyőre és markolászni az egeret. (Egy ismerős, akivel kb félévente futok össze megkérdezte, hogy mit csinálok. Mondtam, piackutatok. “Áá, szóval markolod az egeret egész nap.” Akartam mondani neki, hogy ez azért leegyszerűsítése a dolgoknak, meg azért tök érdekes dolgok is vannak néha, és hogy azért teszem ezt, mert módszertanilag akarom képezni magam, de nem mondtam semmit. Mert végül is igaza van. Egész nap ülök egy szobában, a radiátor mellett, és nyomkodom a gombokat. És nem utolsó sorban még mindig kérdéses számomra az, hogy agyilag képes vagyok-e ezt a nyomorult statisztikai elemzést elsajátítani. Ami nem csak statisztika, hanem szemlélet is.
Emlékszem, hogy hasonlóképp voltam az újságírással is: valahogy nem csapódott le az agyamban az, hogy hogyan is kellene a lényegre koncentrálni, illetve egész más dolgokat láttam lényegnek, és valahogy nagyon mechanikusan csináltam a dolgokat. Aztán – persze küszködések árán – egyszer csak ment; mondjuk jó emberek is kellettek hozzá. Én most egy négyesre értékelném a saját újságírói készségeimet, ha azt vesszük, hogy Soma az ötös – márpedig azt vesszük.
Hasonlóképp vagyok ezzel a stat elemzéssel, szociológuskodással is. Csak most épp nem látok olyat a környezetemben, aki foglalkozna is velem.
Na, mindegy, mindig van valahogy. A végén majd kézműves tanfolyamokat fogok tartani és kultúrházat vezetek.

Malac a Száz év magányból (Brazíliából importálva):