Ezennel lezártnak tekintem a “Jól állna-e a rasztahaj” kvantiatatív és kvalitatív eszközökkel folytatott kutatást.
Amint az ábrán is látható, nem lehet egyértelműen meghatározni, hogy a blog látogatói mit is gondolnak a rasztahaj kérdésben, hiszen a 12 szavazatból azonos mennyiségű érkezett a két végletre, azaz a “nagyon menő lenne” és a “katasztrófa lenne” válaszlehetőségekre.
A menő-tábor képviselői legfőképpen az izgalmas kísérletezés jegyében szavaztak erre a lehetőségre, míg a katasztrófa-tábor egyrészt praktikus megfontolásokból (neház kezelni ezt a hajat) és a már megszokott stílustól való radikális eltérés okozta ellenérzés miatt adták voksukat erre a lehetőségre.
A menő-tábor képviselői legfőképpen az izgalmas kísérletezés jegyében szavaztak erre a lehetőségre, míg a katasztrófa-tábor egyrészt praktikus megfontolásokból (neház kezelni ezt a hajat) és a már megszokott stílustól való radikális eltérés okozta ellenérzés miatt adták voksukat erre a lehetőségre.
A visszafogottan kiváncsi “egyszer ki lehet bírni” válaszlehetőséget egy szavazó jelölte be, míg a tettlegességig fajuló rosszallás “letöröm a kezed, ha kipróbálod” szintén egy szavazatot kapott.
A kutatás alapján összességében kijelenthetjük, hogy nem fogom berasztázni a hajam. Ez azonban nem túl meglepő eredmény, hiszen sosem gondoltam rá komolyan.
Ilyen nem leszek
ÁMDE!
Régi-régi vágyam, hogy egyszer – egyetlen-egyszer – feltupíroztassam a hajam, és punk-rock sztárnak öltözzek. (Erre nyilvánvalóan valamilyen jelmezbálon kerül sor.)