A problémázás ugyebár nagyon relatív.
Tegnap H. elmesélte, hogy a volt férje épp nem tudja kifizetni az egyik lányuk tandíját, ami több mint 100 rugó. H. 600 ft/óráért dolgozik egy alapítványi iskolában tanítóként, de azért délutánonként magánórákat is ad. A másik lányának is van tandíja: azt „letanítja”: hetente 4 órát ad ingyen. H. lakik egy 35 nm lakásban a két lányával. H. azt tervezi, hogy a saját életbiztosításából fizeti ki a hiányzó tandíjat, meg a bojlert is, ami tönkrement. H. 37 éves, de inkább 32-33-nak néz ki, és nevet az egészen. Persze néha bazmegol, de általában inkább nevet, és most hegedülni tanul. Ehhez képest én paradicsomi életet élek.
Ne kockáztass!
A május az a hónap, amit a legtöbben alig várnak. Kivéve talán az érettségiző diákokat, számukra most jön a megmérettetés. Áttanult éjszakák és nappalok, soha el nem fogyó tételsorok, számok, évszámok, képletek… Ahogy erre gondolok,...