In the past 3 days there were elections throughout the EU: I voted as well.
According to international surveys (sorry, I couldnt find the source) EU-citizens feel, that the government and administration of the EU is far from them, and they do not feel in their everyday life, that they are part of an international federation, a community – nor did I in the past.

After the enlargement in 2004, EU still seems something distant, a “nothing-to-do-with-my-life” phenomena. We, Hungarians joined the long-wished community of “Western nations”, but our personal lives did not change at all: it turned out, that joining the Union doesnt make our fances made of sausage (Hungarian saying). OK, a few things changed: I can work in some EU countries – with some restrictions -, I can travel to Paris with my ID card, and I dont have to look for money exchange shops if I travel to Berlin form Amsterdam.

Recently, I started to feel: what it is like to live in an international community, to be a member of an European group. What makes me feel, that I “live” in this European group (= has something to do with my life)? First of all, cooperation. Regardless of nationality, we help each other in the group. There are tasks in the group, and everyone does something on a voluntary basis. Consequently, we are very supportive with each other, but also open to new members. The community ethos is to help each other – even in the case of so-called competitors -, just because we belong to the European Team.

And it has nothing to do with the official EU: ironically (or just lets call it a funny coincidence,) the frames of this (and other groups as well) European group, and its basic rules were set by an US-based company (yes, I am talking about etsy). Anyhow: I dont care who set the basic rules as long as it gives me (us) the opportunity to feel how good it is to stick together with other Europeans (and to be proud of it). I could imagine being an EU-citizen like this.

****
Az elmúlt 3 napban EU-szerte választások voltak: én is szavaztam.
Különböző nemzetközi felmérések szerint (bocs, nem találtam meg a forrást) az EU-állapolgárok távolinak érzik az EU kormányát és vezetését, és nem érzik, hogy egy nemzetközi szövetség, közösség tagjai lennének – ezt én sem éreztem eddig.

Az EU 2004-es bővítése óta az EU még mindig valami távoli dolog, aminek semmi köze az én egyszeri életemhez. Magyarország csatlakozott a “Nyugati nemzetek” régóta áhított közösségébe, de a személyes életünk szemernyit sem változott: kiderült, hogy az EU-csatlakozástól még nem változik hirtelen kolbásszá a kerítésünk. Jó, persze pár dolog változott: korlátozásokkal, de vállalhatunk munkát EU-országokban, utazhatok Párizsba a személyimmel, és nem kell pénzváltót kajtatnom, ha Berlinbe megyek Amszterdamból.

Mostanában elkezdtem érezni, hogy milyen is egy nemzetközi, európai csoportban létezni?
Miért is érzem, hogy ebben “létezem”, azaz van köze az életemhez? Először is, a kooperáció miatt. Például segítjük egymást – tekintet nélkül a nemzetiségre. A csoportban vannak feladatok, és onkéntes alapon mindenki csinál valamit. Ebből következően borzasztó támogatóak vagyunk egymással, de egyben nyitottak is az új tagok felé. A közösségi etosz (vagy magyarul is ethos?) az egymás segítése – úgynevezett versenytársak körében is -, csak azért, mert az európai csoporthoz tartozunk.

Ennek természetesen semmi köze az EU-hoz: irónikusan (vagy hívjuk ezt a dolgok furcsa összjátékának) a csoport kereteit és alapvető szabályait egy amerikai cég fektette le (igen, az etsy-ről van szó). De végülis mindegy, hogy ki alkotta az alapvető szabályokat, mivel ennek révén megvan az esélyem (esélyünk) arra, hogy érezzünk: milyen jó dolog összetartani más európaiakkal. Azt hiszem ilyennek tudom elképzelni az EU-állampolgárságot.