Nemcsak az ékszerek elkészítését szeretem: nagyon fontos nekem, sokszor ad flow élményt, de a saját márkám, vállalkozásomban nem csak ez van, ami érdekel, ami motivál. A Vadjutka Design Ékszer eddigi életében volt már sok-sok kihívás, megoldandó feladat (és kb. hetente jönnek az újabbak), de az egyik legnagyobb kihívást azt jelentette, amikor azt éreztem, hogy elérkeztem a határaimhoz.

Hiába vagyok cserfes, hiába tudok írni és fotózni, vannak dolgok, amik nem mennek olyan jól. Pár évvel ezelőtt eljött a pont, amikor azon kezdtem el gondolkodni, hogy egyelőre az én képességaim és határaim adják ki a vállalkozásom lehetőségeit, viszont nem szeretnék a saját magam korlátja lenni. Azaz egyedül nem megy, segítség kell. A leginkább a sales területén voltak / vannak fejlesztendő képességeim, ezért úgy gondoltam, hogy keresek valakit, aki a sales és marketing tevékenységben is tud segíteni. Arra azonban nem számítottam, hogy a keresés egy évig fog tartani.

Szembesülnöm kellett azzal, hogy a designmenedzsment mikro- vagy kisvállalkózói szinten, egy alig létező szakma ma Magyarországon. Stratégiát váltottam: mivel pár évet multinál dolgoztam korábban, ezért tudtam, hogy olyan embert keresek, aki szintén dolgozott már multinál. Mindezt pedig azon egyszerű oknál fogva, hogy multiknál dolgozva van esély arra, hogy az ember bizonyos fajta munka- és folyamatszervezést elsajátítson. De még így sem ment könnyen: épp egy régi, HVG-s ismerőssel cseteltem (én újságíróként, ő marketingesként vett részt a HVG életében egy ideig), akit arról kérdeztem, hogy nem tudna-e ajánlani valakit, amikor váratlanul közölte: de, magamat!

Ez volt Pallos Kinga, aki immár bő két éve segít nekem a sales és marketing területen, és közösen igen nagyon sokat tanultunk a mikrovállalkozói designmendzsment kérdésköréről. Mielőtt azonban ebbe egy interjú formájában belemerülnénk, szeretném beemelni a türelmes tőke fogalmát.

Három évvel ezelőtt kaptam egy remek lehetőséget arra, hogy egy féléves kurzus során közelebbről is megismerkedjek start-up vállalkozások logikájával, üzleti tervek írásával, ami a kockázati tőke bevonzásának egyik feltétele. Borzasztó hasznos volt ez számomra, mert rájöttem: ez a logika (ami nagyon gyors növekedésre épít, olyan gyorsra, hogy néha azon gondolkodtam, hogy ekkora növekedéssel a végén kiesünk az űrbe, vagy mi) és működésmód egyáltalán nem nekem való. Szembe jött viszont a türelmes tőke fogalma, ami sokkal életszerűbbnek és fenntarthatóbbnak tűnik, mivel a befektetett tőke (legyen az pénz vagy más) jóval hosszabb megtérülésével számol. Hogy miért fontos ez? Mert úgy veszem észre, hogy bármit is teszünk designmenedzsment címszó alatt, türelmes tőke – türelmes befeketetésként érdemes rá tekinteni, hiszen ez a műfaj nem egy villámhadművelet.

Most akkor rákanyarodhatunk a lényegre: mik a tapasztalatok a desgin / kézműves termékek menedzselésében, hallgassuk meg Kingát! (Kinga dolgozott többek közt a Havasi Budapest Reklámügynökségnél, a HVG marketingmenedzsereként, a National Geographic lapmenedzsereként.)

Mennyiben tér el a korábbi munkáidtól a kis kézműves / design márkák képviselete?
Az összes korábbi munkahelyem nagy szervezet volt, nagy büdzsével, bejáratott szervezti rutinokkal. Itt most csak kis büdzsé van, nincsenek működési sémák, a magán és a céges pénz összemosódik. Mondok egy példát. Amikor belevágtunk az első PIM-es együttműködésünkbe az alternatív kokárdákkal, akkor már a kezdetekben látszott, hogy ez jó lesz. De sajnos nem volt mód egyszerre nagyobb (több ezres) mennyiséget rendelni, hanem több kisebb rendelést tudtunk csak leadni, ezáltal nem volt kiaknázva teljesen a benne rejlő potenciál. Ez egy kissé frusztrált, de később arra jutottam, hogy nem szabad arra gondolni, hogy “mi lehetne”. El kell tudni vonatkoztatni a nagyvállalati működéstől, a közgáz tankönyvektől, attól, hogy ezt így vagy úgy ‘kell’ csinálni. Itt egyszerűen másutt van a sikeresség határa. Mostanra már vagy 10 márka átfutott az kezemen, és azt látom, hogy mindenütt ugyanaz a struktúra, ugyanaz a logika.

Pontosan mi az, ami szerinted más ebben a környezetben, mint a multiknál?
Elsősorban az, hogy nem csörög azonnal a pénztárgép, hogy türelmesnek, kitartónak kell lenni. Valójában szerintem ezeket a mikrovállalkozásokat, márkákat, úgy kell kezelni, ahogy a multikat kezelik a harmadik világban. Ott nem érvényesül a fejlett országok logikája, nincs is értelme olyan elvárásokkal nekirugaszkodni, mert csalódás lesz belőle. Egyszer olvastam egy cikket arról, hogy az egyik nagy tisztálkodási eszközöket gyártó cég szappanokat akart árusítani Indiában, de az Amerikában vagy Európában megszokott csomagolás egyáltalán nem volt kelendő. Aztán valakinek eszébe jutott, hogy vágják több részbe az egész szappant és úgy értékesítsék: így sikerült eladniuk a szappanokat.

És mi az, ami működik?
Sokszor segítség egy vállalkozás életében, ha van egy külső szem, aki ránéz a folyamatokra. Több márkánál láttam már azt a folyamatot, hogy a pénzügyi céljukkal ellentétesen kezdenek el működni. Például az a céljuk, hogy pénzügyileg stabilizálódjanak, de mégis ezt úgy képzelik, hogy új üzletágba fognak. Ez szétfprgácsolódáshoz vezet, sok anyagi és munkaidő áldozattal jár, ami elvonja az energiát az eredeti üzletágtól.

A fejlődést – ami lehet akár business to business (b2b) partnerek megtalálása – nem feltétlenül attól kell elvárni, hogy nagyobb árengedményt adunk, vagy mégújabb honlapunk lesz, vagy egy új termékcsaládot fejlesztünk ki, hanem lehet a már meglévő termékekből összeállítani egy új, b2b üzletágat is. Mindenkinál lehet ilyet találni, csak egy kis kreativitás kell hozzá.

Hogyan?

Fókuszálni kell arra, hol lehetnek potenciális b2b partnerek, és nekik miért lenne jó a mi termékünk. Ez utóbbi részhez jön jól a marketinges múltam. Még a multis marketinges koromban mindig nagyon sokan jöttek, hogy eladjanak nekem valamit, de azzal csak nagyon kevesen foglalkoztak, hogy ez nekem (vagyis a cégemnek) miért jó. Én nem vagyok egy ízig-vérig értékesítő ember, de azt látom, hogy ebben a design / kézműves közegben az értékesítői és marketing szemlélet együtt működik. Itt nincs olyan, hogy valakinek csak marketing, vagy csak pr kell. Itt a márkaismertség önmagában nem elég: ez hosszútávon természetesen fontos, de közben enni is kell.

És miért csinálod ezt, hiszen ha jól értem sokkal nyugalmasabb és jobban fizető munkád is lehetne?
Mert a szabadság az egy adónem, és én ezt így fizetem meg. És mert folyamatos megoldás-keresésben van az ember, és ez izgalmas.

Kinga (sárga nadrágban) már tagja volt a költöztető brigádnak is a tavalyelőtti Palomába költözéskor