Nem értem.
Miért beszél minden médium olyan hangnemben, hogy az ország “megnyilatkozott”, “választott” stb stb, amikor a választásra jogosult 8 millió emberből 36,29% adta le a szavazatát (=2,9 millió ember). Ez egy belföldi, országgyűlési választáshoz édeskevés: az érvényességi küszöb ugyanis 50%+1 szavazat.

A mai címlapos Index cikk az eredmények elemzéséről így kezdődik:
“A három évvel ezelőtti parlamenti választásokon 35 és 51 százalék közötti eredményeket ért el az MSZP a megyékben. A vasárnapi EP-választáson 13 és 22 százalék között kapott, vagyis támogatottsága a 2006-osnak a 35–40 százalékára esett.”

Nem kétséges, hogy az eredmények sok mindent elárulnak kis hazánk állapotáról, a változtatási igényről, de azért összemosni az eredményeket a jóval nagyobb részvételi aktivitást igénylő belföldi, országgyűlési választással nekem nem tetszik, és nem tartom teljesen helyénvalónak.

Rengeteg okot lehet előrángatni arra, hogy miért volt ilyen alacsony az aktivitás az elégedetlenségtől kezdve, az apátián át a jobboldali szavazók kétségkívül motiváltabb hozzáállásáig, de azt kevésbé hallani, hogy az EP-választás egyszerűen nem érdekli az embereket. Hevenyészett közvélemény-kutatást tartottam 6 kollegám között. Közülük ketten nem mentek el szavazni, mert az egyik “nem ért rá”, a másiknak meg “nem volt kedve egyedül menni”. Hát lássuk be: sovány érvek. Ugyanakkor azt is mondták, hogy ha belföldi választásról van szó, akkor inkább elmentek volna. Egyszerűen nem érte el az ingerküszöbüket ez a választás, mivel úgy érzik: egy tőlük távoli, az életüket alig-alig befolyásoló szavazáson kellene részt venniük.

És végezetül néhány adat arról, hogy más EU országokban az emgerek hány százaléka ment el szavazni.
Luxemburg: 90%
Belgium: 86 %
Olaszország: 66 %
Litvánia: 53%
Németország: 43 %
Nagy-Britannia: 35%
Lengyelország: 27 %
Szlovákia: 20%