Emlékszem a pillanatra, amikor 2007-ben felvettek a WAMP-ra és azon merengtem, hogy ez szuper, de én azt is szeretném, hogy amikor majd visszajönnek, akkor ne pusztán egy nyakláncost keressenek, hanem engem. Hopp, kell egy logó! Pillanatok alatt máris egy fiatal grafikus kezei közt találtam magam – akinek a nevét sajnos nem tudom, úgyhogy ha magára és a munkájára ismer, akkor mindent nagyon köszönök! A grafikusnak csak annyit mondtam, hogy nézze meg az ékszereim, és szeretném ha a logó a színekhez és gyöngyökhöz való vonzalmamat tükrözné: majd előállt vagy 50 fantasztikus ötlettel.
A nyertes az azóta megismert logó lett a kalligráfia-jellegű betűkkel és három színes pöttyel.
Nagyon-nagyon sok minden változott az évek folyamán a Vadjutka design ékszer háza táján: a felhasznált alapanyagoktól kezdve a stíluson át, nagyjából minden. Egészen pontosan majdnem minden: én, a készítő megmaradtam hangosan nevető-bohókásnak, noha kissé egyszerűsödtem, lenyugodtam. Egy barátom szóhasználatával élve: klasszicizálódtam. (Lásd: eufemisztikus szóhasználat az örgedésre.) Már vagy két éve mocorgott bennem, hogy ezt a változást a logómnak is tükröznie kéne, de sosem jutottam el a cselekvésig. Egészen mostanáig.
A logó újratervezése felért egy fél önismereti kurzussal. Azt tudtam, hogy számomra fontos az organikus építkezés, azaz nem egy teljesen új logóra vágyom, hanem valamire, ami a régiből táplálkozik. Ám hiába készültek jobbnál jobb, a régit használó új betűk: nem éreztem magam velük komfortosan. Végül oda jutottunk az újratervezésben segédkező grafikussal, hogy marad a régi betű, mert annyira a szívemhez nőtt. A színes pöttyöktől viszont gond nélkül szabadultunk meg, és viszonylag gyorsan kialakult, hogy az ezüst ékszerekben megjelenő, számomra fontos apró emberkék jelenjenek az újratervezett logóban. (Az apró emberek legelőször két éve jelentek meg, egy nagyon fontos út hatására, melyről itt olvashattok.)
Az apró emberkék csintalanok, ide meg oda másznak, elbújnak és hintáznak betűkön, néha sugdolóznak és néha kiabálnak. Végül a legigyekvőbb és mindig mosolygós, ká-ra mászó emberke győzött. (Remélem nem hízik meg az évek során, mert akkor lekonyul a ká betű szára.)
Szeretném megköszönni Árvai Mihály grafikus végtelen türelmét, és egyúttal ajánlom őt mindenkinek; itt érhetitek el őt: arvai.mihaly.atelier@gmail.com