Imho’ életem első marketing akciója, ami egy cross-promo Panyi Zsuzsival összefogva.
Aki tőlem vásárol, az Zsuzsinál, aki nála vásárol az meg nálam kap kedvezményt.
Részletek itt meg itt.

Megjöttek a pufi virág kitűzők. Egy kedves vásárló szerint viktoriánus jellegűek: el is lehetne képzelni valamilyen teadélutánon. Mrs. Molly Bradley megkocogtatja kanalával a teáscsésze szélét – micsoda illetlenség! -, gallérjára tűzve pedig virít a távoli kínai császárságból hozatott türkiz selyem shantung pufi virág.
Well done. Mind the gap.

Tegnap elmentem erre az előadásra: Hol rontottuk el? – beszélgetés Tölgyessy Péterrel (Mi az ami teljesült, és mi az ami nem a rendszerváltás demokratikus, szociális és kulturális ígéretei közül?)

Az előadás közel 3 órás volt, Tölgyessy rengeteget beszélt a rendszerváltó elit/politikiusok közös felelősségéről, a különböző, környező államokban megvalósított rendszerváltási modellekről, az ellentmondásos, mindent azonnal akaró magyar néplelkületről, ennek kulturális és történelmi gyökereiről, okairól.

Természetesen volt szó aktuálpolitikáról is (Gyurcsányon és az SZDSZ-en picit többet gúnyolódott, mint Orbán Vitoron és Dávid Ibolyán, de nem volt vészes): mindez szerintem az előadás 15 százalékát tette ki, de ha nagyon kerekíteni akarok, akkor 20.

Ezek után miről tudósít nekem az inforádió hírlevele? Tölgyessy: “Az SZDSZ-esek szerint Isten adta joguk, hogy mindent jobban tudjanak” A cikk a tipikus példája annak, amikor valamit kiragadnak a környezetéből, és elfelejtik mindezt megemlíteni. Még csak azt sem lehet erre mondani, hogy az SZDSZ-szidásnak van hírértéke, mert ezt bármikor bárki megteszi, nincs benne semmi különös. Mindemellett pedig pont ugyanúgy szidta Gyurcsányt és Orbánt is. Arra akarok kilyukadni, hogy ez a nem korrekt tudósítás: az egész cikk úgy állítja be az eseményt, mintha aktuálpolitika és kormány-szidás lett volna a központjában, pedig nem az volt.
Akkor mostantól hogy higyjek az inforádiónak?

De ez még csak hagyján, nem sokkal később látom, hogy az Index átvette – és címlapos is volt! – az inforadio.hu anyagát, eképp: Tölgyessy: Az MSZP egy magyar csoda.
Más a cím, kicsit rövidebb a cikk, de a mondanivaló nem változott.
Na, ez már tényleg idegesít: az egyik ír egy elfogultat, a másik meg átveszi.

Pedig azért nem lehetetlen feladat korrektebb beszámolót írni egy amúgy tényleg érdekes előadásról. A hvg.hu-nak pl sikerült. (Most tényleg nem azért mondom, mert ott dolgoztam, hanem mert a hírkeresőben ez volt az első találatok egyike.) Tölgyessy a hamis illúziókról és hamis ígéretekről

Sajnos a hvg.hu ezen teljesítményével kisebbségben maradt, mert ha megnézzük a hírkereső találati listáját, akkor a többség az inforadio.hu cikket vette át, és pofozgatta. Szomorú.

Hogyan tud az ember szabadságra menni magából?
Most a legszívesebben lecsatolnám a fejem, letenném az ikeás fotelra, én meg elmennék örülni a tavasznak – noha kissé késik -, a mindennapos tipródás és őrlődés helyett, ami a “háttértárolóban” megy. Két nappal ezelőttig azt hittem, hogy megnyugtatóan megoldottam a problémát…de nem, még mindig ott van, ott ül, mint egy dagadt varjú a villanypóznán, hintázik és néz, várakozik, türelmesen.

Esküszöm, egy pár napot simán ellennék fejtelenül. Tuti megkönnyebbülés lenne: se gondolatok, se parák, csak az ösztönök.

Ez lesz az első divattal foglalkozó posztom…nem nagyon valószínű, hogy több is követni fogja, hacsak nem a turkálókról áradozás is ebbe a kategóriába számít. Gilbea, a spanyol Etsian (és most egy kis helyi argót is becsempásztem) divat-összeállítása következik, Etsy-s relevanciával. Igazából természetesen ez utóbbi a lényeg, nem a botsáska modellek.

Tehát:
Top 10 Trends for Spring 2008
Spring Trend #2: Tribal Beat (ez a kedvencem!)
Spring Trend #3: Crayola Bright Colors

Az elmúlt napokban több olyan dolgot is tettem, amit soha, és amúgy meg zsigeri ellenállást éreztem ezekkel kapcsolatban életem első 32 évében. Többek közt nyilvánosan énekeltem egy bulin. Kíséret nélkül, Janis Joplin The Rose c. számát. Állítólag jó volt, én annyira izgultam, hogy nem tudom megítélni. Például, amikor elkezdtem énekelni, akkor hirtelen elkezdtek beremegni a számon olyan izmocskák, melyek létezéséről addig nem is tudtam, és ezáltal csak nagy nehezen tudtam arra irányítani a számat, amerre akartam. Végül sikerült, megcsináltam.

Az új nap virrad életérzés jegyében pedig ma kétszer is átállítottam az órám. Most már tudom, hogy ez csak jövő vasárnap aktuális, de ezt tegnap hajnalban nem tudtam, miután híven követtem a buliban elhangzott felszólítást, miszerint ne felejtsük el átállítani az óráinkat. Éjjel 2-kor át is állítottam 3-ra, sőt még egy sms-t is írtam barátaimnak – akik szintén ott voltak a buliban, s akikkel ma találkoztam délelőtt -, hogy csak 11-kor megyek, és hogy ők se felejtsék el az órát eggyel előre állítani. Háromnegyed 11-kor cseng a telefon, hogy bizony nem előre, hanem hátra kell állítani az órát. Tehát akkor hirtelen két órával korábban lett, csak háromnegyed kilenc. Később ülünk a Szamos teraszán, sütkérezünk, megint cseng a telefon: hol vannak a barátaim a családi ebédről. Mondják, hogy de csak egy óra múlva esedékes. De nem, mert most egy órával több van. Ekkor kezdett gyanús lenni: csak mi hallottunk az óraátállításról?! Igen. Csak mi. És hirtelen egy órával több lett. Remélem most ez egy hétig még így is marad.

Eva M. Amichaytól érkezett egy izgalmas komment a JP-s posztra. Visszaemlékezés, a gulyáskommunizmus más szempontból.

“Hadd oszlassak el néhány tetszetős tévhitet szex ügyben: a legjobbak, vallási, származási hovátartozás nélkül azok a fiatal pasik voltak a hetvenes években, akik, főként értelmiségiek, művészek, Magyarországon “bezárva” éltek, és más örömük sem volt, mint magas szinten gyakorolni a kama szutrát…:)

Akkor még nem volt manager-betegség az impotencia, mert nem volt maneger, meg stressz sem, ja és HIV virus sem…Szóval, a hetvenes évek Magyarországán (gondolom a szoc. tábor számos más helyén is) dúlt a minőségi szex.”

***
Megyek Londonba! Londonba! Imádom azt a várost. Nyolc éve nem jártam arra, úgyhogy most már igazán rámfért. Már van is to-do listám:

- Portobello Market ( a lista élén, természetesen)
- Nagy mennyiségű gyöngybolt látogatása
- Foyles – könyvek beszerzése
- Hyde park – heverészés
- Hammersmith / Riverside – sétafika
- Greenwich Arts’n'Craft Sunday Market
- Valamiért a sörözés is eszembe jutott, bár nem szoktam sört inni

Rendelést – korlátozott mennyiségben – felveszek.

Megszületett az újabb zs-legendák opus a JP-n.
Kertelés nélkül: igaz-e a lyukas lepedő?

****
Ma volt az utolsó helyettesítő órám. Annyira édesek voltak: kérdezték, hogy nem tudnám-e őket tovább vinni. Ha nem most, akkor másik órán. Jaj, de cukik.
Amúgy nagyon élveztem a tanítást. Főleg a helyzetgyakorlatos-játszós részét.

Mangalica békéért, szerelemért és boldogságért tüntet

Mangalica Szittya Pitát fogyaszt egy szélsőjobboldali rendezvény előtt

Mangalica megakadt a szélsőjobboldali rendezvényen

Mangalica barátaival heverészik ebéd után

Újabb fícsör. Ezúttal Kim oldalán, aki az indiestylefile nevű blogot írja.
Ez tetszik az amerikaiakban, hogy szívesen mutogatnak másoknak is olyat, ami tetszik nekik – érdek nélkül.

****
My name is Wild. Judit Wild.
Itt az újabb treasury-m az Etsy-n.
Kattintsatok!

7 hónappal ezelőtt, az Erciyes vulkánról diadalittasan, telve a hódítás élményével és a ‘hú, ezt megúsztam’ gondolattal lefele bandukolva, az utolsó 500 méteren jókorát rúgtam a saját túracipőmbe. Innentől kezdve már inkább nyúzottan bugdácsoltam, mert alig bírtam rálépni, és mindutalan a korábban hallott nagylábujjkörömszakadás járt a fejemben.

“Otthon”, a sátor mélyén szemügyre vettem: nem, nem szakadt ki a helyéből a jobb nagylábujjkörmöm – pedig jobban belegondolva büszkén mutogattam volna, mint egy győztes harc sérülését -, és csak másnapra kezdett lila-zöld színekben pompázni. Mindegy, azt is lehet mutogatni – gondoltam -, bár a körömszakadás kétségkívül teátrálisabb.

Telt és múlt az idő, mutogattam az időközben teljesen befeketedett lábujjamat. Január környékén megjelent egy kis rózsaszín csík a lábkörmöm alján, ami aztán hétről hétre tizedmillimétereket növekedett. A múlt heti jógán valahogy furán térdeltem, és éreztem: megmozdult a köröm. Na, hát ez itt és most, a jógamatracon fog leszakadni, vagy mi? Az kevéssé izgalmas, mint a vulkán, dehát ez van – vettem tudomásul sztoikusan, de nem történt semmi.

Ma hátranyújtottam a lábfejem a jógamatracon, majd előrehúztam, és tisztán éreztem, hogy lifeg a lábamon valami. A köröm persze, és miközben kitartottam a fekvőtámaszt elcsodálkoztam, hogy ugyan, miért nem ömlik a vér a lábamból. Hiszen a körömszakadásnál úgy szokott az lenni. Hol van itt a dráma?!

Kiszaladtam a WC-re és ámulás-bámulás: egy jókora darab alvadtvéres köröm jött le a nagylábujjamról, de patakokban csordogáló vér sehol. Volt viszont egy kedves, kicsit még vékonyka, rózsaszín, friss, de mégis már kifejlett nagylábujjköröm a helyén.

Ma megszületett az új jobbnagylábujjkörmöm!

Na, most elszakadt a cérnám, elegem van.
Két éve foglalkozom a számhordozás gondolatával, de most teljesen elszántam magam. Csak egy évet kell kibekkelni még a Pannonnál – hűségszerződésből kifolyólag – és úgy elhúzok onnan, hogy még a porfelhőt sem látják utánam.

Semmi katasztrófális nem történt, csak elegem lett a piti hozzáállásból, ami a Pannonra jellemző. Ami konkrétan kiborított az két dolog. Az egyik, hogy kb. félévente csinálnak új tarifacsomagokat, és szedik le a kínálatból a régieket. Ezzel még önmagában nincs baj, de a régi csomagra előfizetők konkrétan szarul járnak. Ugyanis ha egy csomag már nincs forgalomban, akkor a lebeszélhető pénzmennyiségen túl (pl 6000 ft-s csomagra fizettem elő 27 ft-s percdíjjal), drágább percdíjat (konkrétan 37 ft) fizetnek. Tehát ha lebeszéltem azt a kb 4 órát, amire a csomagom elég, akkor szívok. “Ez január elejétől van így, a Pannon ezt újságban és a boltjaiban közzé is tette” – mondta a boltban az ügyfélszolgálatos kislány. Ettől aztán mégjobban kiakadtam. Mi van, ha én pont nem olvastam azt az újságot, amiben benne volt? És pont nem böngészem a Pannon boltok negyvenféle közleményét? És mi a szarnak van PannOnline regisztrációm, ha nem arra, hogy az engem (is) érintő változásokról a cég értesítsen?!

Persze, ha nem tetszik ez a régi tarifacsomag, akkor tessen váltani csomagot – mondhatnánk. Ja, kérem, az 830 ft-ba kerül. Na, itt estem le a székről és szállt el az agyam teljes mértékben. Mi az isten kerül ennyibe egy nyomorult kattintáson? Hiszen akkor is 830 ft a váltás, ha enkezemmel vágzem a PannOnline oldalon. Azt még megérteném, ha egy jelképes összeget szednének le rólam (pl 100 ft-t), de mondja már meg valaki, hogy a mai elektronikus- kitikkel- betikkel világban miért kell a csomagváltásért ennyit fizetni, ráadásul olyan körülmények közt, hogy ha nem váltok, akkro szarul járok. Na, ez a pitiség. Nem is beszélve arról, hogy 8 éve vagyok az előfizetőjük, és a mai éles piaci versenyben igazán megérdemelnének egy kis figyelmet az olyan hűséges egyének, mint én.

Lila köddel a fejemben levágtattam az egy emelettel lejjebb lévő Vodafone boltba, ahol megnyugodva vettem tudomásul, hogy e két, fentebb részletezett kérdéskört barátságosan és normálisan oldják meg ott, azaz pl a tarifacsomagváltás nem kerül semmibe. A Vodafone nyert egy ügyfelet, a Pannon meg veszített. (Vagyis egy év múlva fog veszíteni, addig hordom rabláncaimat.)

Ozknits egy NY államban élő újságírónő, aki az Etsy-n árulja a kötött holmijait.
Kihirdette, hogy hétről-hétre újabb és újabb etsian-t mutat be a blogján. Írtam neki, és ő lelkesen visszaírt. Teljesen meghatódtam, és lám-lám, ma tényleg én vigyorgok az Etsy-feature posztjában.

Itt jönnek az újak! Ez nem az összes, csak a kedvencek.

Viktoriánus csíkok / Victorian stripes

Tavaszi rákocska / Spring lobster

Plecsnik és csipke / Spheres and lace
Hajnali csillag / Morning star