Tegnap este – két perccel azelőtt, hogy sok hónap kihagyás után elindultam volna futógépezni – kiderült: ha az ember kitartóan pörög és nem hagyja magát lebeszélni/lerázni, akkor egy idő után szépen beérik a termés.

Egész nyáron a boltom körüli teendőket láttam el, kitaláltam a szórólapot, a bannert, kutatást csináltam, banner-árakat gyűjtöttem, hírlevél-formátumot és bemutatkozó leveleket készítettem és irogattam, begyűjtöttem rengeteg indie design blog címét, íróját és emilcímüket…és úgy éreztem, hogy én még életemben nem dolgoztam ennyit valamivel. Aztán vártam (pontosabban elmentem nyaralni). Persze türelmetlenül, mert már miért ne. És úgy tűnik, hogy ez a sok energia nem volt felesleges. Persze egy percig nem gondoltam sosem, hogy felesleges, csak hát jobban örül az ember, ha látszatja is van.

Tegnap este hirtelen felindulásból kiküldtem pár viccesnek szánt bemutatkozó levelet, amiben a selyemszőlőcskét ajánlgattam, mint a legújabb fehér bort. Tíz percen belül ketten is válaszoltak: az egyik blogtulajdonos azt írta, hogy akkor mostantól rajtam tartja a szemét, a másik meg azt írta, hogy pont másnapra – azaz ma – rakta be az egyik fülbevalómat az ajánlóba. Olyan nagyon boldog voltam, hogy perceken keresztül néztem az oldalt: hátha elrontotta az ütemezést és már véletlenül kikerült az ajánló. De nem, tényleg ma jelent meg, itt. És ez nem az első ilyen: az elmúlt egy hónapban két másik fícsör is volt (itt meg itt) és még vendégblogger is lettem.
Olyan jó látni, érezni, ahogy elkezd valami növekedni, bimbózni.

At last! I have been trying to connect together these filigrees as I imagined it for a month, and now I managed. Silk circles are fixed to the brass filigree and connected …new times, new wine, new love.

Elkészült! Körülbelül egy hónapja agyalok azon, hogyan tudnám összeszerelni az új kis fém alkatrészeimet, és végre sikerült. A sárgaréz alapokra selyem köröcskék vannak ragasztva, összeszerelve. Új idők fújnak, új bor, új szerelem, új nyaklánc.

Most hallottam a tv-ben, hogy Hermann testvérnek kiállítása nyílt.
Retrospektív, a Mai Manóban. Egyszerre szomorú és örömteli. Megyek, megnézem.
Hermann-testvér amúgy ott van eltemetve Somától pár sírra: szoktam rakni hozzá is követ.

Vendégblogger lettem – angolul! És ráadásul egy szuper indie designer blogban!
Az egész persze úgy alakult, mint minden más az életben: történt valami kellemetlen, arra reagáltam és ez lett belőle.

Van a blogprojektem, a Then&Now. Elég egyszerűen működik: emberek elküldik egy régi és egy friss alkotásuk fényképét, mi meg nézzük, hogy miből lett a cserebogár. Egy idő után arra gondoltam, hogy jó lenne néhány esetben többet is tudni a dologról, például azt, hogy a képek beküldői hogyan élik meg saját változásukat. Gondolatot tett követte: írtam az Etsy blogjának, hogy érdekli-e őket, amire igent mondtak. Készült is két interjú, meg is jelent, emberek örültek. A harmadiknál azonban beállt a krach: az amúgy sem túl olajozott kommunikáció az Etsy-s emberekkel mondhatni berozsdásodott. Konkrétan k.ra nem válaszoltak a leveleimre, egyszer, kétszer, sokszor.

Ha van valami, amitől nagyon ki tudok akadni, az az ignorálás, melynek egyik megnyilvánulási formája az, hogy nem válaszolnak emberek e-mailre. Persze van olyan, hogy elkeveredik egy levél, vagy valaki elfelejt válaszolni, sőt előfordult már, hogy a nevem miatt automatikusan a spam-kukába került a levelem, de azért háromszor ugyanaz a forgatókönyv nem a véletlen műve. Szóval háromszor nem reagált a levelemre az Etsy-s összekötőtisztem, amire én persze nagyon berágtam – hiszen mindig lehet egy olyan levelet írni, hogy ‘köszi, megkaptam, csak később tudok vele foglalkozni’ – és elhatároztam, hogy márpedig nem hagyom magam.

Tudtam (tudom), hogy az ötlet jó, a téma érdekes, csak nem fog egy valószínűleg túlterhelt, viszont kevéssé kedves NY-i csaj elkedvteleníteni! Elkezdetem megkeresni az általam ismert indie design blogok tulajait: az első nem jött be. A második viszont házhoz jött: ő maga kérdezte meg, hogy nincs-e kedvem vendégbloggerkedni nála, mire én elegánsan előhúztam a kész interjút a kalapból: amit két nap múlva fel is tett, íme! Mindemellett megbeszéltük, hogy havi egy ilyet küldök neki. Annyira örülök ennek az egésznek: tipikusan példázza azt, hogy sosem lehet tudni, hogy egy rossz dolog mit hoz maga után. (Mondjuk a jó esetében sem lehet tudni, dehát ez már csak ilyen. )

OK, I have been tagged several times in the last few weeks, and I think now is the time to overcome my laziness, and answer this tagging.
Az elmúlt pár hétben többen is kipécéztek, s most már úgy érzem, hogy muszáj túltennem magam a lustaságon, és megválaszolni a fel-nem-tett kérdéseket.

1) My sister says, that my hair looks as if I have touched electricity. And I like it this way.
A hugom szerint olyan a hajam, mint aki a 220-ba nyúlt. És én így szeretem.

2) Usually I eat the food that fell accidentally to the floor.
Általában megeszem a földre esett kaját is.

3) As a side-effect of my jobs, I google every people I meet.
Foglalkozási ártalom: minden új ismerőst megguglizok.

4) I have a bear: he is 32,5 years old.
Van egy macim: 32,5 éves.

5) My flat is full of trundled beads: latley, I have found some in my bed as well.
A lakásom tele van szétgurult gyöngyökkel: múltkor találtam párat az ágyamban is.

6) I love eating from (other’s) the saucepan, while cooking. But I dont like it, when others eat from my saucepan. :-)
Imádok beletúrni a lábosba, amikor fő a kaja. Azt viszont nem szeretem, amikor mások túrnak az enyimbe. :-)

7) I am frustrated by the fact, the there are only push-up bras in the shops.
Nagyon idegesít, hogy mindenütt csak push-up melltartót lehet kapni.

Rules / Szabályok:
1. Link to your tagger and list these rules on your blog.
Linkeld be azt az embert a blogodba, aki kipécézett.
2. Share 7 facts about yourself on your blog, some random, some weird.
Ossz meg magadról hét dolgot, akár különleges, akár hétköznapi.
3. Tag 7 people at the end of your post by leaving their names as well as links to their blog.
Pécézz ki 7 embert, nevezd meg és linkeld be őket a blogodba.
4. Let them know they have been tagged by leaving a comment on their blog.
Egy hozzászólásban értesítsd őket a blogjukon, hogy ki lettek pécézve.

I tag them / Kipéce:
galadreal
daisy jane
pamela angus
ani
beademecum
artmind
gilbea

Egy kis ajándék. Ezt a kupont kapja az a kedves (első) 500 vásárló, aki feliratkozik és átveszi Eszter szakácskönyvét.
Itt lehet feliratkozni!

Ez meg itt a kupon, maga!

Álltam a metróban, és megláttam a plakátot “Öreg a nénikéd!” felirattal. 50 éven felülieknek szóló társkereső szájtot hirdetett. Kicsit rötyögtem magamban, amikor megláttam, hogy egy fehér hajú, pici, törékeny nénike áll a plakáttal pont szemben, egyik lábáról a másikra. Annyira édes volt, hogy muszáj volt lefényképezni. Odalopakodtam, és az oszlop mögül kattingattam a mobilommal, próbálkoztam a beállításokkal. A néni tényleg öreg lehetett, mert egyáltalán nem vette észre, ahogy legalább öt képet csináltam róla oldalról, alulról és hátulról. Csak nézte hosszasan sztk szemüvege mögül a párkereső szájt hirdetését, és talán azon merengett, hogy megkéri az unokáját: segítsen regisztrálni.

UPDATE: kiderült, hogy nem is társkereső szájt, hanem simán csak egy időseknek szóló portálról van szó. Megtévesztett a képen látható nagy rózsaszín szivecske.

Különbségek

Éppen a 2006. őszi zűrzavaros eseményeket magyaráztam egy izraeli lánynak.
Én: …a TV-székház lángokban állt, és a tüntetők egy hónapig sátoroztak a Parlament előtt. És megcsináltuk: ezzel bekerültünk a BBC-be, CNN-be!
Izraeli lány: Ó, hát ezt mi minden nap megcsináljuk!

At last!
After a long and exhausting draw by lot, I am proud to announce the winners of my B-Day Giveaway. But at first I want to thank you all the experiances and positive energy you shared with me, and all the warm wishes; you really made my day(s)!

NOW, we can talk about “business”:
Winner of the B-day Giveaway is: comment number 21, which is CAT.
Winner of the photo-giveaway is (among comments marked with “SUB”): comment number 4, which is lumina.

Grats for CAT and lumina!

Végre!
Hosszú és kimerítő sorsolás után kihirdetem a Szülinapi Potya nyerteseit. De mindenekelőtt szeretném megköszönni nektek a sok történetet és pozitív energiát, amit megosztottatok velem, nem beszélve a sok szép szülinapi kívánságról!

Na, és MOST rátérhetünk az “üzletre”:
A Szülinapi Potya nyertese: a 21-es számú komment, ami CAT neve felett található.
A fotó-potya nyertese (a “SUB” felirattal ellátott kommentek közül): a 4-es komment beküldője, lumina.

Gratulálok!!

A következő beszélgetés zajlott le a Wampon Zsuzsival. (Pontosabban csak beszélgetés töredéket tudok felidézni.)
(Az amerikai hitelválság kapcsán az OTP-re került a szó.)
Zsuzsi: ….és te shortoltad a …….-det?
Én: *nagy szem, pillogás*

Nagy valószínűséggel a “részvényeidet” szó hangzott el, de a shortolás szónál leállt az agyam és csak a következő szó ragjánál kapcsolt be. Hát, ezt a kérdést sem tette fel még nekem senki. Nemcsak azért mert nem értem a kérdést sem, de a shortolás mint fogalomtevékenység egyszerűen kívül esik (esett eddig) a koordináta rendszeremen. De most éreztem, hogy ez gáz, mi több: ciki. Nem az, hogy még mindig nem tudom, mi az a shortolás, hanem, hogy teljesen alulinformált vagyok gazdaságilag. Úgyhogy gyorsan betárcsáztam a Portfoliót és az Index gazdasági rovatát gyorstalpaló gyanánt, hátha segít, s ezzel párhuzamosan megszemléltem az otp-számlámat, hogy megvan-e még, és az árfolyam-számok vajon nem nullák-e.

Azt kell mondjam, hogy a Portfoliónak remek és érthető összeállítása van az OTP-s hisztiről, és az Index összeállítása a hitelválságról pedig kicsit eloszlatta a homályt a fejemben.

Végre, végre!
Publikus, lehet róla sokat beszélni: Fűszeres Eszternek megjelenik a könyve!
Olyan fantasztikus látni – és asszisztálni hozzá -, ahogy egy álom megvalósul.

Úgy csöppentem bele, hogy shadai felhívott nyáron: lesz Eszternek ez a könyve, és arra gondoltak, hogy fotózzak bele. Egy percre elállt a lélegzetem: még soha senki nem kért meg arra, hogy egy nyilvános dologba – ami egy könyv ráadásul – fotózzak. Fotózok én már 13 éve, de az esetek 95 százalékában magamnak, maxi barátoknak, és igazából nem jutott eszembe, hogy ez akár olyan lehetne, amit publikálnak. Nem arról van szó, hogy nem tudom a helyén kezelni a fotóim minőségét, hanem arról, hogy íróasztalfiók-tevékenység volt eddig.

Na, szóval dobtam egy hátast, és a föld felett egy milliméterrel járók boldogságával ugrottam bele. Aztán jött a mégjobb rész: legálisan – és külön kérésre – hódolhattam egyik kedvenc tevékenységemnek, ami nem más, mint közelről fényképezni embereket, belemászni az arcukba, elkapni az átsuhanó érzelmeket, emberek és tárgyak közti viszonyokat és megfogni egy pillanatban a mozgást. Egy szóval ellopni – najó csak kölcsönvenni egy pillanatra – az emberek lelkét.

Néha persze kicsit sajnáltam az Esztert, aki végtelen türelemmel viselte, ahogy néha már az orrlyukába tolom a fényképezőgépem. Persze jutalma nem marad el: szerintem nagyon szép képek születtek. (Amúgy az emberek így reagálnak általában: hihetetlenül rühellik, amikor belemászuk az arcukba, ám annál jobban örülnek a vágeredménynek.)

Egy szép kép Eszterről, manga-stílusban

B-Day Giveaway + a Little Something

Today I am 33. It sounds a lot and very serious, although I feel like 27-28 yr-old woman. When I was a kid, I could imagine myself as a 25 yr-old, but never as a 33. It is not bad, I can tell that: I really enjoy the most unexpected and wonderful adventures life gives to me. So I decided to give some of this positive energy to someone in the form of a B-Day giveaway for those who are willing to share with me their past/future expectations of being 33.

I am giving away this (below) totally new type of glass bead necklace of mine. It has so-called fabric drops: pieces of beautiful fabrics (in this case silk and canvas) are seated on metal filigrees. The necklace is 43 cm (16,9 inch), the pendant is 4 cm (1,6 inch) long.

Szülinapi Potya + egy kis apróság
Ma vagyok 33 éves. Soknak és komolynak hangzik, noha nem érzem magam többnek 27-28 évesnél. Kicsi koromban teljesen el tudtam magam képzelni 25 évesként, de 33-ig sosem jutottam el. Nem rossz, most már elmondhatom: nagyon tudom értékelni azt a sok váratlan és gyönyörű kalandot, amiket kapok az élettől. Telve sok energiával elhatároztam: továbbadok ebből valamit egy nyaklánc formájában. A nyaklánc megszerzéséhez mindössze annyit kell tenni, hogy elmondjátok: ti mit vártok, vagy vártatok korábban a 33 éves kortól.

A nyaklánc a teljesen új “Fabric Drops” névre hallgató sorozatból származik: a fém alapon különféle textil darabkák (erre éppen selyem és vászon) vannak ráaplikálva. A nyaklánc 43 cm hosszú, a medál rész pedig 4 cm.

Also, I would like to correspond with some of you: I would like to send my newsletter about my fresh etsy items and occassional sales to those who are open to it. So – as a pre-thank you for the trust – I am giving away a photo-print for those who are open to my newsletter. The picture was taken on a beautiful September morning in Amsterdam. (Actually, this will be the very first time I go really public with my photos.) Measures of the print: 15*21 cm (5,9*8,2 inch), and it comes with a glass frame.

Mégvalami. Szeretnék levelezni azokkal, akik nyitottak rá: az etsy-s újdonságokról, akciókról szóló hírlevelemet küldeném azoknak, akik szeretnék. A bizalmat megelőlegezendő sorsolok ki egy fényképet (bekeretezve), mely Amszterdamban készült egy szép szeptemberi reggelen.
A kép méretei: 15*21 cm

How to enter the giveaways?
1) For the necklace: Share with me your past or present expectiations, or experiences of being 33 in the comment box. Don’t forget to leave an address (either website or e-mail), so that I can contact you if you won!
2) For the photo-print: Simply add this to your comment: “SUB + your e-mail address”
3) The Giveaway ends: 13th October, 12 pm UTC (GMT)
4) Good luck!

I will choose the winners by a random number generator.

Hogyan lehet résztvenni?
1) A nyaklánc esetében: írd meg a komment dobozba, hogy te milyennek várod / vártad a 33 éves kort, vagy az ezzel kapcsolatos élményeket. (Ne feledd el meghagyni valamilyen elektronikus elérhetőséged, hogy értesíteni tudjalak, ha nyertél.)
2) A kép esetében: a komment dobozba elég csak ennyit írni. “SUB + e-mail cím”
3) A potya október 13-n éjfélkor ér véget (GMT).
4) Sok szerencsét!

Imhol a nyaralás képekben; és a kedvencek.

Amszterdam bandái
Amszterdam: Lélekvándorlás
Amszterdam: Délutáni kávé
Amszterdam: Parkban
Amszterdam: Sietve távozott
Amszterdam: A fa
Berlin: junkie kutya
Berlin: Csendélet
Berlin: Holocaust Memorial
Berlin: Tiergarten tükör
Berlin: “Beauty will save the world”

**abszolút kedvenc!**
Berlin: Csizmás

Kicsit besűrösödött ez a hét etsy-szempontból.
Ma kezdődik az egyik Giveaway a Scoutie Girl design blogon (háromszáz dolcsi értékű handmade cucc várja komment-bajnok gazdáját), csütörtökön meg én fogok indítani kettőt is. Az egyiket a JP-n, a másikat pedig ehelyütt közösen az Indieshopping design blog segítségével.
Valahogy nem azt terveztem, hogy ez mind egy héten történik, de valahogy így sikerült. Minden esetre így is tök jó!

Időközben elkészült pár ékszer. Mondjuk sok: elég sok nyakláncot, fülbevalót, kitűzőt és karkötőt csináltam még utazás előtt.

Méz / Honey

Nyolc évvel ezelőtt, mikor a Soma a kórházban volt vettem egy nyakláncot. Fekete bőrön egy ezüst henger. Egész nyáron azt hordtam, majd később is az volt a “fő” nyakláncom; imádtam. Aztán lassanként kevesebbet kezdtem hordani; az elmúlt 4-5 évben viszont már egyszer sem vettem fel. Viszont mindig, mindenhova magammal vittem: minden lakásban ott lógott a többi közt.

A minap Galád itt járt, bulihoz öltözködtünk, nem volt nyaklánca, hát ezt odaadtam neki. Jól állt neki, én meg örültem, hogy jó helyre kerül, és nálam jobban fog vele valaki foglalkozni, újra a régi módon fog csillogni és örül majd az új életnek. A bőr két nappal később szétfoszlott, és leesett Galád nyakából.

Nem tudom nem látni a sorsszerűséget ebben a történetben. A Somához kötődő lánc úgy döntött, hogy vagy velem van, vagy senkivel.

****
Poszttraumatikus élményem van. Mindenkinek csak azt tudom mondani, hogy találkoztam a világ legszebb csávójával, és ilyen csodaszép meg olyan csodaszép. Lehet, hogy már kicsit unalmas is.