Hjaj, sajna a biosz tanár nem volt ott a gimis gyűlésen. Mérhetetlenül szomorú voltam; mára egy kicsit megvigasztalódtam, – végül is kamaszkorom legszebb emlékei közé tartozik, ahogy pirulva vetkőztetett egy általunk női ruhába bújtatott csontvázat. (4. oszt. biológia tananyag.) (Tegnapra visszatérve: nem mondok le – hamár a ravasz teknika lehetővé teszi – a hónaljas kép […]

Most olvasgatok a babaúszásról – nem mintha aktuális lenne, csak nem értem, hogy hogyan nem nyelik le az egész medence vizét. Persze egy csomó édes képet találtam, de ezek közüll is ez a legédesebb.

Valami baj van a fantasztikus hónaljas képpel, amit itt próbálok a köz elé bocsájtani. Próba újra.

Ma össz-wesselényis találka lesz, ami azt jelenti, hogy találkozom régelfeledett (sikeresen) iskolatársaimmal. Igazából csak egy csöppet érdekel, hogy mi van velük. Sokkal inkább érdekel a biosz tanár, aki mindig egy Balatont mintázott a szőreiből borotválkozás közben (földrajz-szakos is volt) és egész érdekesen öltözködött. (Persze volt olyan is, amikor geometrikus hangulatban volt és háromszöget, párhuzamos vonalakat […]

A munkahelyen a WC igazából egy budoár. Amint becsukja maga mögött az emeber az ajtót a nyakába ömlik a wc-kölni, ami persze nem saját preferencián alapul. Úgyhogy most már úgy kell besettenkedni a wc-be, szép halkan és simán becsukni az ajtót – nem ám becsapni, még akkor sem ha sürgősségi hívásról van szó. De lehet […]

Csakhogy az utókor tudjon róla… A téteket kérem az emilcímemre – bár még nem sikerült beinstallálnom, de dolgozom rajt’, keményen. Jack Straw: soha nem egyeznénk bele egy Irán elleni katonai akcióba Nagy Britannia semmilyen körülmények között sem egyezne bele Irán megtámadásába – jelentette ki Jack Straw brit külügyminiszter hétfőn. Jack Straw hozzátette: Irán politikai rendszere, […]

Nem tudom: mindenkinek olyan nagy nehézséget jelent hétfőn reggel felkelni? Nekem fél órába telt mire ki tudtam nyitni a szemem, szép fokozatosan. Előbb a balt nyitottam ki kis-résnyire, majd visszacsuktam és ugyanezt elvégeztem a jobbal. Aztán már nagy-résnyire nyitottam ki a bal szemem, majd a jobbat és fél óra múlva már mindkettő nyitva volt. Innentől […]

ÖÖÖ. Igazából 13 éves korom óta írok naplót. Nem olyan tipusút, hogy “ma megint tiszta mócsing volt a perkelt”, hanem rapszodikusan, általában szerelmi szenvedéseim közepette, – amiből azért kijutott jópár – vagy ha megoldhatatlan lelki gubancom támadt. Kiváncsi vagyok, hogy ez is olyan mániákus depressziós képét tükröző olvasmány lesz-e.