Kaptam egy összefoglalót ma a Westel (bocs, T-mobile, ha már kidobtak erre 5 milliárdot) és az MTA Filo Intézet által minden évben szervezett mobiltelcsis konferenciáról.

No woman no cry – Bob Marley előadásában jön a gépemből kifele.

Biztos érdekes lesz, csak áttekintve az előadások összefoglalóit egyre inkább az az érzésem, hogy ez valami “hype” szerű jelenség, vagy inkább divatos dolog (hogy tanulmányaimra utaljak: Georg Simmel: akkor neveznek valamit divatnak, ha nem bíznak a maradandóságában.).

Ilyen címek vannak:

A komplexitás architektúrája: A hálózat alapú kommunikációtól a sejtig

A városi lét intim hangjai: A mindennapi mobilitás auditív megismerése

A monokronikustól a „mobilkronikusig” – időbeliség a mobilkommunikáció korszakában

A kigali mikrovállalkozók mobilszokásai: kiket hívnak… és miért?

Egy bizonyos térérzet– mobilkommunikáció és orientáció a helyi terekben

És a legaranyosabb: Népi katolicizmus a cyber-Fülöp-szigeteken:

Az Úr az én SMS-társam

No és a kedvencem: Ikonikus fordulat a metafizikában (Esküszöm nem értem. Biztos bennem van a hiba, no doubt. Ez kb olyan lehet, mint J. Habermas méltán imádott kommunikatív kompetencia elmélete, amiből nagy valószínűséggel rajta kívül senki sem ért semmit.)

Nézzük hogyan is van tovább. (Közben hallgassuk meg a Cranberries ‘No need to argue’ c. dalát.)

A 19. század óta – a fotó-, majd a filmtechnikának köszönhetően – a képi kifejezés jelentősége lassú növekedésnek indult a kommunikáció területén. Korunkban az információs technológia megteremtette a multmediális közlés lehetőségét. Ennek a fejlődési ívnek reményteljes folytatásaként született meg a mobilkommunikációban az MMS. Az MMS az elvárásokhoz képest azonban csalódást okozott: noha több MMS-képes, digitális kamerával felszerelt mobilt adnak el, mint digitális fényképezőgépet, az MMS-forgalom alulmúlta a várakozásokat. Mi lehet ennek az oka? Kondor Zsuzsanna, az az MTA Filozófiai Kutatóintézete tudományos főmunkatársának hipotézise szerint a mobil sajátosságaiban, ill. írásbeliségben gyökerező kultúránkban kell keresnünk a választ. A mobil a kapcsolattartás igen rugalmas eszköze; az SMS pedig a verbális információcsere tapintatos intézménye. Természetesen az MMS is rendelkezik eme tulajdonságokkal, ám mi, felhasználók nem rendelkezünk olyan közös sémarendszerrel és tapasztalat-egésszel, amely lehetővé tenné a képekben rejlő kifejezőképesség hatékony alkalmazását. E képesség létezését mi sem bizonyítja jobban, mint az ókori Egyiptomban képes írással megfogalmazott „metafizika” léte. Összevetve a Nyugat metafizikájával, az itt feltáruló különbségek meglehetős tanulsággal szolgálnak.

Szóval nekem úgy tűnik, hogy a cím egy kicsit nagyképűre, nagyzolóra sikeredett, mint az ilyen előadások többségénél. Híg leves. tejföl föl nélkül.

Tavaly én is részt vettem eme eseményen, és egy ötös skálán hármast adtam neki.

És persze van egy bökkenő. Engem érdekel a mobil – internet – infotárs téma, szeretnék velős, érdekes tanulmányokat hallani, olvasni. De egyelőre a “hype” nagyobb, terjedelmesebb. A kérdés az, hogy én is részese vagyok-e ennek, én is csak a “hype”-ot csinálom, vagy valami értelmeset netán.

Vagy esetleg az a bajom az egésszel, hogy nem én vagyok a díszvendég?

Váltsunk ritmust: Jon Bon Jovi – It’s my life.

Azt mondta ma egy fedél nélkül-árus a Felszabon, hogy “görény geci”, mert nem adtam egy huszast és nem vettem tőle újságot.

Pedig én nagyon rendes vagyok, minimum havonta veszek egy ilyen újságot. Ez persze nincs rám írva, nem lóg a nyakamban egy tábla, hogy “rendes csaj”; neki meg nyilván elege volt a mai napi visszautasítás-csomagból, biztosan.

Dehát én igen kedvesen és udvariasan mondtam nemet, nem úgy ahogy az emberek többsége “Kopj le te görény geci”.

Szófosásom van. Egy nagy hólyag nőtt a sarkamra a szar eko-papucs miatt.